Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - IRODALOM - Ijjas József: Hajdú Lajos: II. József igazgatási reformjai Magyarországon. Bp., 1982. / 227–233. o.

IRODALOM Hajdú Lajos II. JÓZSEF IGAZGATÁSI REFORMJAI MAGYARORSZÁGON Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982. , ,Hiú törekvés. Mert egyént sosem Hozandsz érvényre a kor ellenében. A kor folyam, mely visz vagy elmerít, Úszója, nem vezére az egyén. — Kiket nagyoknak mond a krónika, Mindaz, ki hat, megérté századát, De nem szüle az új fogalmakat. Nem a kakas szavára kezd virradni, De a kakas kiált, merthogy virrad. —*' (Madách Imre: Az ember tragédiája, Hetedik szín) A modern politikai állam, a modern bürokratikus szervezet kialakulása óta, azaz mintegy két évszázada a közigazgatás racionalizálása mindig népszerű politikai program volt — és mindig népszerűtlen politikai feladat. Népszerű politikai program, vagy gyakran inkább csak politikai jelszó, mivel az állampolgárok a bölcsőtől a árig leggyakrabban a közigazgatással kerülnek kapcsolatba, ez jelenti számukra az ,államhatalmat": s az apparátus, miközben az állampolitika célkitűzéseit „aprópénzre váltja", azaz végrehajtja (vagy éppenséggel nem hajtja végre) a jogszabályokat, direktívákat — különösen ha lassan, nehézkesen és drágán funkcionál — nagyon sok (tényleges vagy vélt) érdeket sérthet, s ezáltal nagymértékben befolyásolja a közhangulatot. Népszerűtlen politikai feladat viszont, mivel gyakran nemcsak az adminisztráció tényleges fogyatékosságainak kiküszöbölésére szolgál, hanem az apparátoson belüli hatalmi harc burka csupán; tényleges cája nem (vagy nemcsak) a hibák orvoslása, hanem a hatalmi pozíciók átrendezése, újraelosztása; és ezáltal növelheti a közigazgatáson belül a bizonytalanságot és a bizalmatlanságot, veszélyeztetve végső fokon az államhatalom stabilitását. Ezért a politika- és igazgatástörténet kutatója számára ez az ambivalencia rendkívül nehézzé teszi egy közigazgatási reform motívumainak és hatásainak elemzését, egy konkrét reformtevékenység reális — és a jelen számára is tanulságul szolgáló - értékelését. Különösen nehéz feladatra vállalkozott Hajdú Lajos, amikor E. József magyarországi közigazgatáspolitikáját, közigazgatási reformjait elemezte és értékelte. Ugyanis a közigazgatás racionalizálásának olyan konkrét esetét választotta, egy olyan történelmi szituációt és egy olyan történelmi személyiséget, amelyről és akiről a köztudatban és a tudományos közvéleményben a legellentétesebb (és gyakran a végletekig leegyszerűsített) nézetek találhatók. A fekete-fehér képlet roppant egyszerű, legfeljebb az előjelek változnak. Az egyik véglet szerint germanizáció, centralizáció és uniformizáció az egyik, a nemzeti függetlenség és — végső fokon — a nemzeti lét védelme a másik oldalon. A másik véglet viszont a felvilágosodás, polgárosodás kontra osztályönzés és feudális reakció ellentétpárral opera. Hajdú Lajosnak tehát a közigazgatási racionalizáció — fentebb vázolt — általános 227