Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - EGYESÜLETI ÉLET - Hidvégi Violetta, G.: Tanácskozás a tudományos dolgozókról / 203–216. o.

A hozzászóló felvetette a levéltárak között lévő területi különbségeket: mekkora a város, ahol a levéltár van, a közelben működik-e egyetem, főiskola. Beszélt a publikációs lehetőségek megyénként eltérő helyzetéről, valamint a megjelent művek minőségi különbségéről. Ugy vélte, hogy a múzeum-levéltár-könyvtár háromszögben a levéltár a harmadik helyre szorult vissza megyei és országos vonatkozásban. Nem megfelelő a kapcsolat a levéltárak és a tudományos intézetek között sem. A levéltárak munkatársai ismerik legjobban az iratanyagot tartalmi szempontból, elvileg ők lehetnének a Legjobb történészek, míg az intézetek munkatársai kutatóként sem látogatják eleget a levéltárakat. Problematikusnak érezte a tudományos minősítés helyzetét. Szerinte bizonyos munkásságot figyelembe véve meg kellene adni az arra érdemeseknek a tudományos fokozatot, nincs szükség különféle vizsgák letételére. A munkatársak érdeklődési körével kapcsolatban javasolta, hogy a levéltárakban növelni kellene a középkori és más feudális adatbázis mennyiségét, főként a mikrofilmezési lehetőségek felhasználásával. Sajnos az OL csak KK munkában készíthet számukra mikrofilmet, és ezt anyagilag nem bírják finanszírozni. A levéltári munkák értékelésével kapcsolatban kiemelte, hogy Ő a közművelődést rendkívül fontosnak tartja. Amikor a gyűjtőterületi tevékenységgel ennyi gond van, fontos az, hogy az embereknek megmagyarázzuk valahol, hogy mi az irat, és miért jelentős a levéltári forrás. A gyűjtőterületi munkában a legnagyobb gondnak tartja, hogy a levéltárak csak a hivatásos iratképzőket felügyelik, és így igen sok anyag kicsúszik az ellenőrzés alól. Főként az elkallódó személyi anyagokat és a plébániákon őrzött egyházi forrásokat emelte ki. Hiányolta az anyagból a tudományos munkatársak szociális helyzetének vizsgálatát. Véleménye szerint a kutatás és a szociális helyzet között jelentős összefüggés lehet. Nem elítélendő, ha valaki azért ír, mert pénzre van szüksége. Pintér Hona, a Bács-Kiskun megyei Levéltár munkatársa a szakmai kérdések közül a gyűjtőterületi munkáról beszélt. Véleménye szerint, aki úgy szeret dolgozni, hogy ismerni kívánja munkája eredményét, nem fordít figyelmet a gyűjtőterületre. Szükségesnek érezte az irattáros képzés megoldását, hiszen elsősorban a szerveknek kellene gondoskodniuk arról, hogy irattáraik rendben legyenek. Foglalkozott a levéltárosok anyagi helyzetével kiemelve, hogy ez a levéltárosok presztízsét, sőt a szakmai színvonal fenntartását is károsan befolyásolja. Főként a fiatal diplomások fizetése kevés, akiktől nehéz elvárni így, hogy nyelveket tanuljanak, továbbképzéseken vegyenek részt, mikor szabadidejükben pénzkereset után kell nézniük. Bencze Gézáné, a Fővárosi Levéltár osztályvezetője — az adatlapokra támaszkodva a levéltárak gyűjtőterületi munkájához szólt hozzá. A kitöltött kérdőíveken mindössze 40 esetben került első helyre a gyűjtőterületi munka, míg máskor az 5., 6., 7. helyre tették a kollégák. Véleménye szerint a felmérőlap adatai valós képet mutatnak, mert sajnos igaz, hogy a levéltárosok nem szívesen vállalkoznak a gyűjtőterületi munkára. Főként a fiatalok elzárkózása megdöbbentő. A felszólaló szerint a levéltárak legfontosabb feladatainak egyikét képezi a kint lévő anyagok megőriztetésével, átvételével kapcsolatos problémák megoldása. Kétségtelen, hogy az irattári munka a levéltári tevékenység egyik legnehezebb területe, de nem lenne igaz a kép, ha csak az egyik oldalt, a gondokat említenénk. Valójában sok a begyűjtésre váró anyag, s minden levéltár panaszkodik, hogy nincs helye. Évente mégis kb. 6000 fm-t vesznek át a levéltárak, amit megfelelően el tudnak helyezni, sőt a rendezésre is lehetőség van. A problémák mellett a hozzászóló szerint megindult egy 207