Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - EGYESÜLETI ÉLET - Dóka Klára: A tudományos dolgozók körében végzett közvéleménykutatás eredményei / 189–202. o.

helyre tette, de volt 5. és 6. értékelés is, az UMKL-ben a sok begyűjtés ellenére a 3. helyen áll. A tudományos munka és a gyűjtőterület mögött, a BFL-ben viszont egyértelműen az első helyre került. A tudományos munka fontosságának megítélésében nagyok a különbségek. A vidéki levéltárak munkatársai — szinte azonos arányban — az 1. 2. 3. helyre tették, a BFL-ben legtöbbször a 3. helyen áll a rendezés és gyűjtőterület mögött. Az UMKL fiatal dolgozói (19-ből 14) viszont mindennél fontosabbnak tartják, és szerintük csak a kutatás után következik az iratbegyűjtés és rendezés. E munkatársakban az egyetemi képzés nyomán élnek azok az ábrándok, amelyek szerint a levéltárost egyértelműen tudósnak képzelik el, de bizonyára idővel rá fognak jönni arra, hogy a rendezetlen iratanyag mindenre inkább alkalmas, mint elmélyült, tudományos kutatásra. Az egyéb munkák megítélésénél kisebb a szóródás, és nem jellemzők a különbségek. A kutatószolgálat és segédletkészítés legtöbb váaszadónál 2. helyet kapott, az iratvédelem az igen kevés lehetőséggel rendelkező megyei levéltáraknál 37 %-ban 1. minősítést nyert, míge munka nehézségeit és buktatóit ismerő budapesti levéltárosok zömmel az 5. helyre tették. Meglepő viszont a közművelődési munka értékelése. Mind a budapesti, mind a megyei levéltárakban a válaszadók a legutolsó helyre tették, bár az 1982. évi és a korábbi teljesítmények nem ezt mutatják. A gazdasági nehézségek, helyi gondok miatt kisebb az érdeklődés a levéltárosokban a látványos kiállítások, propaganda, népszerűsítő kiadványok iránt. A munkatársak zöme szeretne befelé fordulni, a belső munkákra, szakmai feladatokra, utánpótlás nevelésére helyezni a hangsúlyt, hogy a sokat idézett „nyitott levéltárból" újra inkább „műhely" legyen. A felmérés következő pontja az 1982. évi munkaidő felhasználása volt. Az évi teljesítmények értékelése nem a Szekció feladata, ezért itt csak az egyes munkatársak szempontjából vizsgálták meg a kérdést három fő területen: a rendezés, tudományos munka, gyűtőterület vonatkozásában. (IV. sz. táblázat). A rendezés a megyei levéltárakban a munkatársak munkaidejének kb. 1/3 részét tette ki, és az egyes intézmények között nem voltak nagy különbségek. A 3 nagy budapesti levéltárban viszont a tudományos munkatársak 1/3 része egyátalán nem végzett rendezési, és az OL-t kivéve segédletkészítési munkát sem. A rendezés és segédletkészítés a megyei levéltárakban gyakorlatilag összekapcsolódott, míg a zárt és viszonylag rendezett anyaggal rendelkező OL-ben a rendezést követő korszerű segédletkészítési munkák kerültek előtérbe. 1982-ben a tudományos munkatársak a levéltárakban zömmel középszintű rendezést végeztek. Az adatok szerint 1 fm iratanyag középszintű rendezésére általában 2-(3) nap jutott. Az időráfordítás és a teljesítmény az UMKL-ben kiegyenlített, másutt azonban találkozunk különbségekkel is. A BFL-ben pl. a rendezésre fordított idő a referenciák nagyságától függ. A 100-200 fm referenciával rendelkezők 1 fm irat középszintű rendezésére 15-16 napot fordítottak, 2000 fm referenciánál viszont 1,5 nap jutott. A megyei levéltárakban új beszállításoknál csökken a középszintű rendezésre fordított idő (fm-ként), míg a szűk raktárkapacitással rendelkező intézmények munkatársai az évtizedek óta bent lévő anyagot „középszintre" lényegesen lassabban rendezik. Ezzel kapcsolatban két szélsőséges példát érdemes megemlíteni. Az egyik levéltár tudományos munkatársa 110 fm iratanyagot 127 nap alatt, a másik levéltár hasonló képesítésű dolgozója 2,5 fm-t középszintre 205 nap alatt rendezett. Az iratok jellege, rendezés előtti állapota között természetesen vannak különbségek, azonban nem valószínű, hogy az egyik me193