Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - EGYESÜLETI ÉLET - Dóka Klára: A tudományos dolgozók körében végzett közvéleménykutatás eredményei / 189–202. o.

intézmények között munkamegosztás alakult ki, vagy a szaklevéltárakban, ahol zömmel speciális munkát végeznek, egyes rovatok értelemszerűen üresen maradtak. Értékelhető adatlapok érkeztek vissza valamennyi megyei levéltárból, az OL-ból, UMKL-ból, BFL-ből, ezen kívül 11 db az egyházi levéltárakból, 8 db az állami szaklevéltárakból, amelyek között a Magyar Tudományos Akadémia Levéltára, a Hadtörténelmi Levéltár, az Országos Vízügyi Levéltár, az Orvostörténeti Levéltár van képviselve. A felmérésben a szakalkalmazottak és vezetők egyaránt részt vettek. Nem küldtek vissza adatlapokat a budapesti nagy levéltárak túlságosan speciális feladatokat ellátó munkatársai (pl. OL egyes dolgozói, UMKL Módszertani Osztály), a nagyobb vidéki és budapesti levéltárak egyes felső vezetői, akiknek munkája gyakorlatilag szervezésből és irányításból áll. Egyéb elzárkózás csak azok részéről volt, akik a szakmai munka terén bármely oknál fogva igen alacsony teljesítmény t nyújtottak. Az adatlapok részben a jelenlegi helyzet felmérésére, az 1982-es év szakmai feladataira terjedtek ki, részben pedig az elmúlt 5 év egyes munkáiról adtak áttekintést (pl. közművelődési tevékenység, irattáros képzés). Utóbbi esetben a reális kép kialakításához az értékelésnél a munkahely változásokat is figyelembe kellett venni. Mindnyájunk előtt közismert, hogy az 1969. évi 27. tvr. kiadása óta igen sok változás ment végbe a levéltárak életében. Legtöbb esetben javultak a raktározási feltételek, amelyek az őrzött iratok mennyiségének növekedését tették lehetővé. 1982. dec. 31-én a levátárak 168.084 fm iratanyagot őriztek, amelyből 126.037 fm volt a tanácsi levéltárakban. Az iratanyag 30 %-a a felszabadulás utáni időszakban keletkezett, amelynek rendezése, selejtezése a korábbi korszak irataihoz képest új problémákat vet fel. A levéltári törvény értelmében megnövekedett gyűjtőköri feladataik ellátása során 16.572 szerv iratkezelésével foglalkoznak, amelyeknél a modern technika térhódításával a valóban történeti értékű iratok kiválasztása egyre nagyobb gondot jelent. A tanácsok irányítása alatt a területi levéltárak fontosabb szerepet kaptak a megyék kulturális életében, mint amivel korábban rendelkeztek. Megnőtt az igény a levéltári kiadványok, mindenekelőtt a helytörténeti munkák iránt, és ezzel együtt növekedett a levéltárak közéleti-kulturális tevékenysége is. E feladatokat a levátárak csak a korábbinál nagyobb létszámmal tudják ellátni. Míg 1965-ben az általános levéltárakban 250 fő dolgozott, addig a létszám 1974-ig 403-ra, 1982 végéig 596-ra növekedett, tehát több, mint kétszerese volt a 20 év előttinek. E növekedés főként a kezelők, technikai munkatársak és adminisztratív személyzet esetében következett be, de emelkedett a tudományos dolgozók száma is. 1965-ben 108,1974-ben 162 tudományos státus volt, 1982-ben pedig (a tartósan távollevőket és a betöltetlen állásokat leszámítva) 229 egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkező munkatárs volt az általános levéltárakban. A létszám növekedése két ütemben ment végbe. 1969 után a levéltárak a tanácsoktól új státusokat kaptak, amelyekre jórészt pedagógus képesítésű munkatársakat vettek fel. Az egyetemi levéltáros-képzés ebben az időszakban rendkívül szűk térre szorult, ugyanakkor több pedagógus hagyta el az egyetemeket, mint amennyi állás volt. A megfelelő szakképesítés biztosítása érdekében 1973-tól az egyetemen kiegészítő szakot indítottak, hogy az új dolgozók a szükséges ismereteket megszerezzék. Ebben a képzésben természetesen a tanácsosítás előtt is levéltárban dolgozók nem vettek részt, függetlenül attól, volt-e levéltáros diplomájuk vagy sem. 1977-ig a levéltárosok besorolási normái 190