Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről, 1914–1916: II. közlemény / 163–188. o.

dig „Acta Annorum" levéltári jelzetek alatt őriztetnek. Az iratokhoz megfelelő tartalomjegyzékek és indexek vannak, de ezeknek alapján ma már nagyon bajos eligazodni, mert a levéltár régi rendjét és újabb időkben keletkezett gyűjtemények, különösen az „Acta Nobilitaria" kedvéért megzavarták és felbontották. A legnagyobb levéltári gyűjtemény Per irat II. jelzet alatt az 1642. évtől kezdve lefolytatott büntető pöröket tartalmazza, circa 1300. csomóba kötözve, folyószám szerint, időrendben, tökéletesen jól használható, betűsoros névmutatókkal. Per irat III. jelzet alatt a polgári pörö

k (processus civiles) vannak összegyűjtve, a hozzájuk tartozó mellékletekkel és mutatókká. Amazok jog- és műveltség történeti, ezek különösen birtok- és családtörténeti szempontból értékesek. Eredetileg az inquisitionalis iratok is külön levéltári gyűjteményt képeztek és pontos elenchus(ok)kal, valamint genealógikus és topologicus indexxel voltak ellátva. A tartalomjegyzék szerint ebben a gyűjteményben sok középkori okiévá is volt: de mivel az egész régi gyűjteményt, illetőleg az iratokat családok szerint, betűrendben csoportosítva az Acta Nobilitaria gyűjteménybe sorozták, az indexnek a kutató ma már semmi hasznát sem veheti. A nemesi felkelésekre vonatkozó iratok 1550. évtől fogva maradtak fenn és úgy ezek, valamint az országgyűlési iratok (

Acta diaetalia

) rendben vannak. (Záros szekrényben, külön bőrtokban őrzik a híres turóczi registrumot, amely középkori történetünknek köztudomás szerint — elsőrangú forrása). Mikor a Belügyminisztérium rendeletére Turóc vármegye levéltárát az 1913/14. év folyamán megvizsgáltam, ott találtam, ideiglenes letét gyanánt a Beniczky családnak középkori emlékekben gazdag levéltárát, amelye több mint 20 drb. Árpád kori oklevél mellett a mohácsi vész előtt csaknem 300 db oklevelet tartalmaz, eredeti és hitelesen átírt kiadványokban. (Ezeket jegyzékbe foglalta Dr. Komáromy András és a nevezetesebb oklevelekből kivonatokat készített. Ismertetésük nem ide tartozik.) Középkori oklevelek hiteles átiratai különben a közgyűlési jegyzőkönyvekben is találhatók. Közöttük legnevezetesebb a gróf Berényi Ferencz részéről főimutatott és Tótpróna birtok adományozására vonatkozó 1279. és 1293. évi királyi oklevelek, amelyeknek átiratai az 1765. évi közgyűlési jegyzőkönyvnek 499—503. lapjain olvashatók. Tudnunk kell azonban, hogy a jelenleg élő báró és nemes Prónay-ak, nem az Árpádházi királyoktól birtok adományszerző és a XVI. század derekán fiú ágon kihalt Prónay családból származnak, hanem egyenes ősük az a „Mathias literátus de Tothpróna" volt, aki mint a Révay urak prókátora 1563-ban Mihály nevű testvérével együtt címeres nemeslevelet, később pedig Blatnicai részbirtokot szerzett. Az iratok között Bocskay István támadására vonatkozólag az 1604. és 1605. évekből rendkívül érdekes és eddig még fel nem használt vannak, de ettől fogva 1619-ig hiányoznak az akták és Bethlen Gábor kora alig egy pár jelentéktelen levéllel van képviselve. I. Rákóczi György támadására azonban bőséges adatok találhatók. A bányászat történetére nézve figyelmet érdemel Eszterházy Miklós nádornak a stubnyai fürdőben 1640. jún. 24. kelt levele, melyben a víz által elborított selmeci ezüstbánya megmentéséről intézkedik, mert ez a bánya — úgymond - „az ország tárháza s * 1320. évtől fogva (1285. évi átiratban). 181