Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről, 1914–1916: II. közlemény / 163–188. o.

is. Kár, hogy a német világból (absolut kor) nagy tömegben fennmaradt iratokat és könyveket az újabb közigazgatási levéltárral együtt szintén a múzeumban tartják, de vigasztaló, hogy 1850. illetőleg 1861. évtől fogva ezek is példás rendben vannak (ha csak az állapotok az 1916. évi vizsgálat óta meg nem változott), úgy, hogy a levátárról — melyben a kutató a jó segéd könyvek alapján könnyen boldogulhat — általában csak elösmerésselszólhatunk. A török uralom alatt elpusztult vármegye betelepítéséről sok tanulságos dolgot találunk. A telepesekkel kötött szerződések nemcsak hely- de gazdaság történeti szempontból is figyelmet érdemelnek. (Az egyes kialakult községek határmegállapításai pl.: Mőzsé!) Br. Jány Jakab bátai apát úr 1722-ben a pilisi birtokára szálló hospesektől az első esztendőben semmiféle szolgálatot sem követelt és a tizeden kívül a robottól, adózástól felmentette őket, megszabván az irtás, szőlőtelepítés fajzás, halászat és a bíráskodás módját. Meszlényi János fejérvármegyei alispán györkönyi birtokára lutheránus németek telepedtek, akik az 1722. évi szerződés értelmében nem robotoltak, kilencedet nem adtak, hanem havonként fizettek s csak a 3 mázsa vizát és a földesúrnak járó téli tüzelőt (karácson fának írják) tartoztak minden idén beszolgáltatni. Dőry László, mint Tevel puszta földesura a jövevényeknek 3 évig adómentességet biztosított. Katonáskodni nem tartoztak (1715): Zombát pedig özvegye, Kisfaludy Róza népesítette be, (1726). A vármegye a telepesekkel kötött szerződéseket rendszerint jóváhagyta, de dicséretére legyen mondva, a rácok bevándorlását rossz szemmel nézte, mivel ezek a magyarokkal nagy gyűlölködésben éltek és ősi szokásuk szerint örökösen raboltak. Annak okáért nem is hagyta jóvá azt az 1726. évi szerződést, melynek alapján a gr. Wallis Ferencz a ráczokat kalugyerjökkel együtt Tolna városába akarta telepíteni. Sokszor meggyűlt a baja a vármegyének épen a telepítésből kifolyólag Merci gróffal, a temesi bánság szervezőjével, aki mint a hőgyészi uradalom hatalmas földesura és a bécsi udvarnál nagy befolyású ember nem igen respectáta a vármegye hatóságát. A generális, mikor a szomszéd birtokosokkal való pör patvarban kedve szerint való igazságot nem kapott, a vármegye ellen vádaskodott és 1725-ben már elkeseredett harc folyt közöttük. Ennek a nevezetes pörnek a történetét a vármegye érdemes levéltárnoka (Dr) Kovách Aladár — tudomásom szerint — megírta. A polgári és büntető pörök átvizsgálása megérdemli a fáradságot, mert családbirtok és műveltség történelmi szempontból igazán értékesek. A 18. század első feléből boszorkány pörök és bűvös-bájos asszonyok ellen folytatott tiszti keresetek aránylag nagyszámban maradtak. A vármegyének —jóllehet sok halálos ítéletet hozott,. — területén több uradalom pallos joggal bírt, nem volt külön hóhérja s ezért bizonyos Venczel nevezetű fejérvári hóhért szegődtetett (1715), később pedig az uradalmakkal együtt Krejter Ádám pécsi hóhérral kötöttek szerződést (1723). A követ utasítások és jelentések (1701-től fogva), valamint a jogszabályok szintén figyelemre méltók. Heister, br. Nehem és több német generális levelei a kurucok üldözéséről szólnak stb. stb. Külön, zárt szekrényben találtam az eredeti családi armálisokat (legrégibb 1639-ből) és a vármegye 1699. szept. 1. kelt címeradományozó levelét, továbbá a kövesdi (kölesdi?) réven való vámszedési jog adományozását gr. Merci tábornok temesvári parancsnok részére, 1732. évből, valamint végrendeleteket, alapító leveleket, szerződéseket, nemesi bizonyítványokat, orvosi diplomákat stb. — Kuriozumkép említem, hogy a cigányokat (a dunántúlon mindig nagy számban) többször 177