Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Trostovszky Gabriella: Ex-librisek heraldikája / 155–161. o.

Trostovszky Gabriella EX-LIBRISEK HERALDIKÁJA „A műveltség békében és háborúban egyaránt gyarapítja az országok hatalmát és méltóságát. . . . Ezért éppen nem lehet csodálkozni azon, hogy minden nagyon művelt nemzet a könyvtárakat, mint a művelődésnek eszközeit minden időben a legnagyobb megbecsülésben részesítette."

1 — írta Teleki Sámuel erdélyi kancellár, a nagyhírű marosvásárhelyi Teleki-téka alapítója a könyvtár katalógusának előszavában. A könyvtár, a könyv megbecsülése késztette a gyűjtőket arra is, hogy könyveiket jelvényükkel vagy nevükkel megjelölve könnyen felismerhetővé tegyék, és ilyen módon elejét vegyék a lopásoknak, és megakadályozzák a nagy és értékes könyvtárak széthullását. A legrégibb ismert könyvtár, Asurbanipal ninivei könyvtárának egyes agyagtábláin olvasható ez a felirat; „Én, Asur-bani-pal, a nagy király, a hatalmas király, a világ királya, Asszarhadon, Assyria királya fiának a fia, Assurból, Sumerból és Akkádból való lágy íróanyagon lévő eredetiből másoltattam le, fejeztettem be és nézettem át alattvalóim átal ezt a táblát s helyeztettem el használatomra palotámban. Aki nevemet kitörülni s a maga nevével helyettesíteni merné, annak nevét irtsa ki Nebo a világegyetem írója."

2 A tulajdonjelölésnek ez a tolvajok elrettentését célzó módja az egész középkor folyamán nagy népszerűségnek örvendett. Jellegzetes példája ennek a műfajnak az a kétnyelvű költemény, amit a nürnbergi múzeum egyik kódexének kötéstáblájára írt egykori tulajdonosa: „Hic liber est mein Ideo nomen meum scripsi drein. Si vis hunc librum stehlen, Pendebis an der Kehlen; Tunc veniunt die Rabén Et volunt tibi oculos ausgraben. Tunc clamabis ach, ach, ach! Ubique tibi recte geschach."

3 De bizonyára elérte célját az is, aki egy XIII. századi, jelenleg a British Museum-ban őrzött kódexben felfedezett bejegyzés szerint a következőkkel fenyegette a tolvajt: „ . .. quem si quis abstulerit, morte moriatur,in satagine coquatur, caducus morbus instet eum, et febres, et rotetur, et suspendatur. Ámen."

4 A legkorábbi ilyen típusú, magyar nyelven írott könyvjegyet a XVI. századból ismerjük. A gyulafehérvári Batthyány-Könyvtár egyik latin bibliájában olvasható kézirat szerint: „1550. 1 die Septembris. Chaspar Zlyvarych propria manu in űrbe Fysacensi. Een azt mondom, hogy mindenik eoreozzeon magát ugy hogy valaky ezt keonwet el akarna ellopassál venny, tehát három prychket legge raijta kel venny."

5 A fennmaradt ilyen intelmek és fenyegetések nagy száma azt mutatja, hogy a könyvlopás nem lehetett ritka eset. Olyannyira nem, hogy a pápák — elsősorban az egyházi személyek és testületek birtokában levő különösen értékes könyvtárak védelmében — még egyházi átokkal is sújtották a könyvtolvajokat.

6 Az írott tulajdonjegyek másik típusát a könyv korábbi sorsára utaló adatokat tartalmazó bejegyzések alkotják. így például Dániel Hermann Boruss Stephaneis Moschowitica 155