Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Trostovszky Gabriella: Ex-librisek heraldikája / 155–161. o.

című, 1582-ben kiadott műve egyik példányának vándorlását négy évszázadon keresztül követhetjük. A könyv első tulajdonosa valószínűleg Balassi Bálint volt, mivel hátsó borítójára XVI. századi írással az ő egyik Júliáról szóló versének töredéke van feljegyezve. A következő ismert tulajdonos Bethlen István, Bethlen Gábor fejedelem öccse, Erdély gubernátora lehetett, ugyanis az ő neve és összes címei olvashatók a verstöredék alatt. A XV11. században Vajai Márton legkedvesebb tanítványának, Istvánnak ajándékozta, akitől Han Mihály szebeni jegyzőhöz került. Az utolsó, XIX. századi bejegyzés szerint Binder János könyvtárába tartozott.

7 Könyvtártörténeti szempontokon kívül genealógiai tekintetben sem érdektelen az a néhány mondat, amit a gyulafehérvári Batthyány Könyvtár egy 151 l-es baseli kiadású Esztergomi Missalejában fedezett fel Varjú Elemér. Az első lapon ez olvasható: „1551 pro Nicolaus Mykwlyth". A címlapon: „Ex libris Francisd de Nados". A címlap túloldalán: „1552 Michael filius egregii Nicolai literati Mykwlyth decessit in epidémiáé morbo feria secunda in vigília videlicet omnium sanctorum. Item Nicolaus Literas ex post feria quarta obiit in anno domini millesimo qungentesimo quinquagesimo secundo in eodem morbo.

8 Felmerül a kérdés, hogy vajon milyen kapcsolat lehetett Nádasdi Ferenc és a Mikulics család között? Hogyan került a könyv Nádasdi Ferenc könyvtárába? Esetleg maga Nádasdi jegyezte volna be a haláleseteket? Mindezen kérdések részletes megválaszolása azonban jelen dolgozat keretei között lehetetlen. Külön csoportot alkotnak az emlékeztető könyyjegyek, amelyeken a tulajdonos feltüntette, hogy kitől és milyen körülmények között kapta ajándékba vagy vásárolta az illető könyvet. Érdekes példájára bukkant ennek a típusnak Csontosi János egy latin szentbeszédeket tartalmazó XV. századi kódexben. Az írnok elmondja, hogy a könyvet Péter gönci plébános 1490-ben ajándékozta a kassai domonkos konventnek, amely évben „fűit obsessa urbs Cassa, sed non possessa."

9 Ez a bejegyzés minden bizonnyal a Mátyás halála után bekövetkezett anarchiára és a trónért folyó harcokra utal. Vagy egy másik példa Aquinoi Tamás Summa Theologiae című művének egyik kéziratos példányából, amelybe XVII. századi írással a következőket írták: „Librumhunc in tumulta belli Hungarici a militibus transeuntibus comparatum donat Franciscus Hrabecius minister ecclesiae Belasensis reverendo admodum doctoviro D. Nicolao J. ministro ecclesiae Nagy-Tapolcsanensis laudatissimo in pignus amicitiae idem M. p."

10 Látható tehát, hogy a tulajdonjelölő bejegyzések — habár természetesen elsősorban kultúrtörténeti jelentőségük van — gyakran szolgáltatnak a történettudomány más ágai szempontjából érdekes részadatokat is. A biblia egyik 1481-ben kiadott példányának kötéstáblájára ragasztott levél nemcsak az ajándékozó és a megajándékozott nevéről, hanem a könyv értékéről is tájékoztat. A bibliát 1486-ban 12 magyar forintért vásárolta ajándékozója.

11 Nem csekélység ez az összeg, ha azt tekintjük, hogy egy 1470-1471-ből származó elszámolás szerint egy pár csizma mindössze 35 dénárba, egy gödölye pedig 16 dénárba került.

12 Az írás és az olvasás azonban a középkorban kevesek kiváltsága volt. Ezért igen gyakran alkalmazták a könyvek — és általában a tulajdon — megjelölésére a mindenki számára érthetőbb képet, vagyis a címert. Címert a XII. századtól festettek a kódexekbe. Olaszországban már a XIV. században a könyvtől elválasztható külön pergamenlapot használtak erre a célra. A tulajdonos 156