Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szőcs Gábor: Gróf Széchenyi Ferenc angliai útinaplójáról / 141–154. o.

Az Adam Smithszel való találkozás után még meglátogatja a neves történészt Robertsont is. Az Adam Smithszel való „tanulságos beszélgetés" tartalmát nem ismerjük, azonban feltételezhetjük, hogy szóba kerültek bizonyos gazdasági és társadalmi kérdések is, olyanok, amelyek Széchényit azokban az években igencsak izgatták. A beszélgetés időtartama kb. 2—3 óra lehetett, hiszen Széchényi a közgazdász professzorhoz ebéd után látogatott el, innen Robertsonhoz viszont ötre érkezett. Glasgowi tartózkodását befejezve november 1-én indul vissza rövid megszakításokkal Londonba. A fővárosban 1788. január 8-ig marad. Amíg Széchényi az országban utazgatott, titkára, Ribinyi János Dániel is följegyezte londoni élményeit, melyek részletes ismertetésétől most eltekintünk. Széchényi megfigyelésének egyfajta összegzését adja a „Regjerung, Handel" címszó alatt lejegyzettekben. Ezt Londonba való visszatérése után veti papírra. Számot ad benne az angol állam berendezkedéséről. Ismerteti a különböző politikai intézményeket, azok funkcióit. Több bekezdést szentel a kormány ,,munkaterületi" (azaz a tárcák szerinti) leírásának. Foglalkozik a király szerepével. A király és a miniszterek alkotmányjogi viszonyával. (Ebben az időben igen elterjedt a magyarországi rendi ellenállás egyes képviselőinek részéről alkotmányunkat az angol alkotmánnyal összehasonlítani. Aranka György például egyik munkájában kifejti, hogy Magyarország és Anglia „abban is hasonlóak egymáshoz, hogy a főhatalom ott is, itt is meg van osztva, a király és az ország rendéi között.") A kereskedelemről szóló részben ismerteti a pénzrendszert, a kereskedelempolitikát - melyről úgy véli „hogy az merkantil". Felsorolja Anglia kereskedelmi partnereit stb. . . . összességében úgy látja, hogy az ország jólétét a kereskedelemnek köszönheti, „mert Anglia sok mindent ad el, ám sok mindent hord össze idegen országokból." Megfigyeléseink alaposságát bizonyítandó és hogy nem kerülte el figyelmét semmi sem, álljon itt egy apró részlet az „Anmerkungen" című fejezetből: ,,A nyelv egyáltalában angol. Az írországiaknak és Skótországiaknak egyéni dialektusuk van. Társaságban egyesek franciául beszélnek. A latint angolul ejtik, görögöt is tanítanak az iskolákban és egyetemeken. Üzletemberek, gyárosok franciául és németül tanulnak, sokan fiaikat néhány évre francia és spanyol fiókjaikba (comtiore) küldik, de kevesen beszélnek jól, sokan pedig nem akarnak: idegen nyelvet csak Skóciában használnak . . . Cambridget kivéve egyetlen egyetemen sincs nyelvmester alkalmazásban. A lányok nevelőjüktől franciát tanulnak, mint nálunk, vannak akik francia szobalányt tartanak. (...) A férfiak ruházata egyszerű: a nadrág franciás, csak keveseken nincs felöltő. Öltöny. A kalap eső ellen való . .. Prémféléből a férfiakon egyáltalán nem, a nőkön ritkán látható. A gombok, melyeknek fémből vagy csontból kell lenniök, a ruházat anyagával vannak bevonva. (...) A legtöbb szabó francia vagy német. (...) A főétel a hús . . . Vajat is feltálalnak télen. Zöldet ritkán tálalnak, és csak só nélküli vízben főzve. Fűszerekből a következőket: Ketch up (ez egy extraság indiai anyagból), mustárt is feketebarnát..." A gróf 1788. február 7-én érkezik vissza családjával együtt Bécsbe. Az útvonal főbb állomásai Brüsszel (január 16—17) Liege, Köln, Wiesbaden (január 25.), Würzburg, Nürnberg (január 30.), Sternberg, St. Pölten. 152