Levéltári Szemle, 33. (1983)

Levéltári Szemle, 33. (1983) 1–3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Serege Anikó: Tarcal mezőváros írásbelisége a 17. században / 133–140. o.

cserepartner, kérvényező. Ezt követi az ügylet leírása, melynek írásbafoglalását, ezzel hitelesítését — mai jogi szóhasználattal élve , jogerőre emelését" — a polgárok kérik. Szerepel az ügylet tárgyát képező földdarab pontos meghatározása; mely hegyen, vagy másképpen meghatározható területen fekszik, és kik a szomszédok. Ez utóbbi azért lényeges, mert a statútumok értelmében az oppidánusoknak joguk volt tiltani, ellenezni az ügylet lebonyolítását. Ezen belül is elsőbbségük volt a szomszédoknak.

1 ° Szerepel az iratokban az is, hogy hogyan került az eredeti tulajdonos birtokába a terület (pl. örökség esetén kitől örökölte, vagy kitől vette), valamint az, hogy milyen öszszegért, vagy valamilyen más ellenszolgáltatásért cserél gazdát a szőlő. A pontosság kedvéért számmal és betűvel is kiírták az összeget. A textust minden esetben igen tömören, egyértelműen, mondhatni iratról-iratra sematikusan fogalmazta meg a nótárius. Indokolt ez a kötött stílus, ha figyelembe vesszük, hogy nagy értékű jogi ügyletekről van szó. Nagy jelentőségűek ebből a szempontból azok a frázisgyűjtemények, melyeket a Tarcalon működő nótáriusok is bizonyíthatóan ismertek, sőt, tankönyvként használtak.

11 Megállapításunkból két következtetést vonhatunk le. Ismét bebizonyosodik, hogy Tarcalon a város gazdasági szerepéhez méltóan nagy tudású, iskolázott férfiak vettek részt a városi közigazgatásban. Ugyanakkor adatot kapunk arra nézve is, hogy egy iskolának milyen volt a „kisugárzási köre". Terjedelmi okok miatt nem vállalkozhatok azoknak a nyelvi (hangtani és lexikai) jellemzőknek az elemzésére, melyek — az iskolák matrikuláinak hiányos adatai melett — azt bizonyítják, hogy a Hegyalján elsősorban Sárospatak és a Szepesség iskoláiban tanult diákok kerültek a városi közigazgatásba. Visszatérve vizsgált forrásainkhoz, következzék egy példa az eddigiek illusztrá„MI, NAGY MIKLÓS TARCZAL VÁROSÁNAK FEŐ BÍRÁJA, Szolgabíró társaim Kovács Gáspár, Póczi János, Eskütt Személyek Miske András, Csiszár György, Kovács Mihály, Hegedűs Antal, Abonyi János, Nagy Márton, Tot István, Téglási Miklós, Kéri Gáspár, Szabó János etc. Adgyuk tudatására es emlékezetire mindeneknek az kiknek ülik ez mi levelünknek rendiben, hogy jöv[éne]k mielenkbe ez két rendbeli személek: eggik reszrül varasunk lakója Baraniani Gál Györgi, másrészrül kassai Hoporsorum István Ur[amék]. Az megnevezett Baraniani Gál Györgi Ur[am] pediglen sponte et propria sua Voluntate elő nyelvevei tőn illyen vallást az mi teüyes gyülekezetünk előtt, hogy ő keg[yelmé]nek vaggon itt az Tarczaly Fekete Hegyen egy darab szőlőöröksége, melynek szomszédságában északról Nemzetes Cheh Mihály Ur[am]nak Délről pedig vagion Baraniani Ur[am]nak szőlejek. Mely megnevezett Szőlejét adta Hoporsorum István Ur[am]nak és maradékinak két száz Magyar Forintban Fl[orenus] 200." A szerződés örök érvényű, kötelező az utódok számára is. A dispositio és sanctio tartalmazza az eladó kötelezettségvállalását is, „hog, soha ez felül specificalt szőlőörökségben Hoporsorum István Ur[ama]t, sem maradékit sem ő maga az eladó személy, sem maradéki meg nem háborittyák. Sőt, mielőttünk erről is kötötte Hoporsorum István Ur[ama]t, avagy maradékit megh akarná háborgatni, tehát Baraniani Gál Györgi Ur[am] és maradéki tartozzanak magok költségivei, fáradságokkal megh oltalmazni, es ha Törvény uttya szerént megh nem «oltalmazhatnák vag, oltalmazni nem akar135