Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - KRÓNIKA - Virágh Ferenc: Közgyűjteményeink tudós szervezőjére emlékezve: 125 éve született Fejérpataky László / 467–468. o.

Virágh Ferenc KÖZGYŰJTEMÉNYEINK TUDÖS "SZERVEZŐJÉRE EMLÉKEZVE 125 éve született Fejérpataky László Magyarország helyzetének 1867-ben bekövetkezett kedvező fordulata tette lehetővé modern közintézményeinek, ezen belül közgyűjteményeinek felállítását, tartalommal megtöltését. A Bach-korszak végén, Eperjesen született Fejérpataky László - Eötvös Lóránd pályatársa - élete a múlt század 70-es éveitől ehhez a korszakos előrelépéshez kötődött. Születésének 125. évfordulóján méltathatjuk benne a történészképzés alapstudiumának, a történelem segédtudományának kiváló egyetemi oktatóját - aki 22 éves korában egyetemi magántanár —, az oklevél- és címertan tudományág berkeiben jeles tudományszervezőt — Petőfi özvegyének férjétől vette át a tanszék vezetését —, az akadémikust, az MTA II. osztályának titkárát, a közgyűjtemény-szervezőt. Egyszerre volt mindenes, nem választhatók külön munkásságának szektorai. Elgondolásainak egy része megvalósult életében, másik része bölcs előrelátás maradt, ismét másik halála után öltött intézményi testet vagy napjainkban kibontakozó új gyakorlat. Az utóbbi az egyetemi tanulmányokra épülő szervezett (posztgraduális) továbbképzési rendszer. Minthogy törekvéseinek eredménye mindmáig leginkább a modern közgyűjteményekben mérhető, fáradságának ezt a körét érintjük. öt évvel a kiegyezés után előtérbe került a magyarországi levéltárak szervezeti és tartalmi kérdése. A földesúri előjogok megszűnésével értelmét vesztett vidéki kúriákban, az egyházi hiteleshelyi, a törvényhatósági és a községi Jevéltár'-akban, illetve a központi rendi archívumban feküdtek el az irattömegek, elbizonytalanodott körülmények közepette. Csoportosításukról alig eshet szó, a rájuk vigyázók fő erénye az őrzés lelkiismeretessége. Ezért születnek javaslatok az Országos Levéltár szervezésére és a kialakítandó modern levél társzervezetben nélkülözhetetlen szakemberek képzésére, egyetemi kötelékben. A kormányzat 1874 őszén kinevezte az országos levéltár levél tárnokát (igazgatóját), és megbízta az európai - elsősorban a belga, francia, olasz, német — levéltárintézmények tanulmányozásával. Pauler Gyula, különösen a párizsi tapasztalatai alapján hangsúlyozta, hogy nálunk is elengedhetetlen a történelmi, nyelvi és jogi ismeretekkel felvértezett szakember, levéltáros és kezelőtiszt. A törvényhatósági tisztviselők képesítésének szabályozásakor a levéltárosok ügyében is döntés született, az 1883. évi I. törvénycikk fogalmazói és kezelői szakra tagolta a levéltárosokat, és alkalmazásukat differenciált alapképzéstől tette függővé. A szakképzés elméleti stúdiumai a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán - a középiskolai tanárképzés keretében — és a jogi karán, külön szemináriumon folytak. A szakvizsga előfeltétele az Országos Levéltárban töltött gyakorlat volt. 467