Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - ADATTÁR - Somkuti Éva: Szekfű Gyula genealógiája / 441–444. o.

Szegény vagy szerényebb életmódú emberekről lévén szó, ritkán segítenek a temetői sírfeliratok, hiszen nem díszes márvány - vagy gránit - kövek őrizték a kisemberek nevét. Ezek az okok megint csak nehezítik a személyek azonosítását. A török hódoltság után kipusztult város eleinte spontán településsel népesedett be újra. A három ősi városnegyed közül az egyikben, a Budai külvárosban (ma Felsőváros) már a 18. század első harmadától kezdve ott találjuk a szerteágazó Szekfü család tagjait. Többen közülük polgárjogot is nyertek. Ők is, leszármazottaik is csizmadiák, tímárok, vargák voltak, akik az év egy részében mesterségükből, másik részében földművelésből tartották el magukat. Szekfü Gyula apai ükszüleiről kevés adatunk van. Szekfü István 1736-ban Székesfehérváron született s itt esküdött meg Petrecz Évával 1757-ben. Az apai dédszülők adataiból derült ki, hogy a Szekfüknek ez az ága hogyan került Fehérvárról Mórra. Szekfü István csizmadia 1764-ben született Székesfehérváron s kiszakadva a családi - rokoni közösségből Móron kötött házasságot az ottani születésű özvegy Tótné Bárány Klárával 1792-ben. Bárány Klára szüleinek csak a nevét ismerjük: Bárány János és Éva, akik Klára (*1761) és ennek testvérhúga Zsófia (*1767) születésekor móri lakosok voltak. Szekfü Istvánnak és Bárány Klárának két gyermekéről tudunk: István Jánosról (*1797) és Mária Annáról (*1799). Szekfü István halálának helye és ideje ismeretlen, talán katonaként hunyt el valahol. Bárány Klára 78 éves korában „aggkori senyvedés"-ben (marasmus senilis) halt meg szülőfalujában. Az apai nagyapa, Szekfü István János csizmadiamester Móron született (*1797) és élt, s a kis számú magyar katolikus etnikum tagja volt. Első feleségéről semmit sem tudtam felkutatni. 45 éves özvegyemberként vette el 1842-ben a 25 éves Nagy Katalin velegi születésű hajadont. Nagyveleg Mór filiája volt, ezért a menyasszonyt Móron anyakönyvezték. Az ő szüleinek csak a nevét ismerjük: Nagy József és Karbula Anna a gyermek születésekor Velegen laktak. A csizmadia és Nagy Katalin házasságából két gyermek született: Mária 1843-ban és Ignác 1844-ben. A csizmadiamester 1855-ben Móron halt meg. Az özvegy csizmadiáné még egy-két évig Móron élt. Csak következtetni tudunk, hogy a kor szokása szerint özvegyi jogon folytatta szakképzett segéddel a mesterséget. 1857-ben még Móron született házasságon kívül Ilona nevű leánya. Valamikor 1859 és 1869 között felkerekedett családjával és visszatelepedett Székesfehérvárra. A század utolsó harmadában és fordulóján a város gazdasági-társadalmi életének alakulását az az európai tőkés fejlődésben egyedülálló jelenség határozta meg, hogy gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális életünk ebben az időszakban vált végérvényesen főváros központúvá. Fehérvár alig 70 kilométerre Budapesttől, e ténynek minden hátrányát szenvedte. Bár 1861 óta országos vasúti fővonal szelte át, s a század derekától ipara és kereskedelme révén a régió közepes nagyságrendű piacközpontjai közé tartozott, a legtöbb dunántúli városhoz hasonlóan kevés és gyenge társadalmi és gazdasági hagyománnyal indult neki a kapitalizmus korának. A század utolsó harmadára sem fejlődtek ki a polgári kori várost jellemző funkciói. Építészeti-városképi struktúrájában megmaradt középkori keretekbe szorított barokkos városnak. Jogi státusza alig változott: törvényhatósági joggal felruházott szabad királyi város és püspöki székhely. Közigazgatási jelentősége a főváros árnyékában csökkent. Ipara nem lépett ki a kézműves keretek közül. 442