Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - ADATTÁR - Somkuti Éva: Szekfű Gyula genealógiája / 441–444. o.

piackörzete beszűkült, az újonnan épülő közlekedési hálózat elkerülte. Népessége - túlnyomórészt természetes szaporulat eredményeként — mintegy harminc év alatt 1869 és 1890 között 22 és fél ezerről 29 ezerre növekedett, közben már megkezdődött a munkaerő elvándorlása is. Ezek a tényezők magyarázzák meg, hogy a város erősen ragaszkodott hagyományaihoz. Ez részben visszafogta még a lehetséges haladás tempóját is, másfelől néhány hosszú múltra visszatekintő ipari, kereskedelmi, pénz- és hitelügyi szervezete és intézménye, gazdag tradíciókkal rendelkező tanintézete révén a közvéleményben s a vármegye vidéki lakosságának tudatában Fehérvár a város maradt. Szekfü Gyula özvegy apai nagyanyja áttelepedésekor lakóhelyet nem a rokonság közvetlen közelében, a Felsővárosban keresett. A csizmadia mesterséget nem folytatta, más anyagi bázist teremtett a megélhetéshez, amellyel a család társadalmi és kulturális emelkedését szolgálta. 1869-ben az Uri utca 19. számú házban (ma Jókai u. 20. sz., a József Attila Gimnázium déli részének helyén) bérelt lakást. Diákok tartásából élt. Egy 9 éves elemi iskolás kislány és három Somogy megyei fiú alkották tágabb családját. A három fiútestvér a ciszter gimnáziumba járt. Az intézetben nem jutott minden vidéki tanulónak szállás, őket az iskola igényeinek megfelelő magánházaknál helyezték el. Özvegy Szekfüné lakása egészen közel, az iskolával (ma Zalka M. u. 7. sz.) párhuzamos utcában, tehát alkalmas helyen állt. A háztartásban még egy szolgáló dolgozott és albérlőként egy kereskedősegéd élt. Az özvegy családfő maga is tudott írni-olvasni, s a nála élők, gyermekeit is beleértve mind tanulással foglalkoztak. A 9 főt számláló család lakása 3 szobából és 1 konyhából állt. Rajtuk kívül a földszinten két izraeÜta kereskedőcsalád lakott, mindegyik nagycsaládos, 6 illetve 7 gyermekkel. Az első emeleten az egyik 4 szobás lakást idősebb, kézimunkázásból élő nők lakták. A másik 6 szobás lakásban a ház tulajdonosa, Szöllősy Pál ügyvéd élt, neki 8 gyermeke volt. Minden család tartott szolgálót, az újszülöttek mellett dajkát, s minden családban tanultak az iskolás korú gyermekek. Az egy emeletes Űri utcai bérház a székesfehérvári Belváros polgári, kereskedő, tisztviselő, értelmiségi negyedében, a társadalmi, gazdasági és kulturális élet központjában állott. Szekfü Gyula édesapja, Ignác 1869-ben a győri jogakadémia hallgatója volt. Tanulmányai befejezése után 1879-ben a Szent István utca 6. szám alatt (ma Arany J. u. 11. sz.) lakott s folytatott ügyvédi gyakorlatot. 38 éves korában, 1882. júÜus 8-án kötött házasságot Vaigl Máriával. Felesége családja Perkátáról származott. Szekfü Gyula anyai nagyapja Vaigl Károly uradalmi tiszttartó volt. Dám Alojziával Perkátán 1835. május 4-én kötött házasságából hat gyermek született: Alojzius (1836), Mária Terézia (1838), Imre József (1841), Etelka Mária Julianna (1843), Katalin Julianna Clementina (1846) és végül Mária (az egyházi névhasználatban Irma) Franciska Adelgunda, Szekfü Gyula édesanyja. Szekfü Ignác házassági tanúja Eltér Jenő ügyvéd, Vaigl Máriáé pedig apai ági rokona, Vaigl György volt. Társadalmi státuszukhoz minden bizonnyal jobban illett egy városi esküvő ünnepélyessége, ezért köttetett a házasság a vőlegény lakóhelyén. A házaspár a Megyetér 5. illetve 3. szám (ma István tér 12. sz.) alatti későbarokk egy emeletes ház földszintjén bérelt lakást. Az elsőszülött Gyula Ignácot még négy gyermek követte: 1884-ben Jenő Károly, 1886-ban Ignác, 1887-ben Katalin Mária Alojzia és 1888-ban István Károly. A 33 éves korában anyává lett Vaigl Mária fiatalon, alig 40 évesen „tüdőlob"-ban halt meg. Az özvegyen maradt ügyvéd anyát keresett az öt kis árvának.