Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - ADATTÁR - Mezey Barna: II. Rákóczi Ferenc rehabilitációja 1906-ban / 423–433. o.

A tárgyalások során a társadalmi kezdeményezés, a tömegmozgalom-színezet erősítésére a Házban sorra mutatták be különféle törvényhatóságok „alulról jövő" kérvényeit a rehabilitációra, így Esztergom, Zala, Háromszék vármegyékét, Szegedét, Makóét stb.

37 A tárgyalások s az előterjesztés „hazafias" jellege vitathatatlan. „Nagy szükségünk van erre, nagy szükségünk van, különösen most, a midőn megszámlálhatatlan ezrek felejtik el a költő szózatát: „Ez a magyar föld, amelyen annyiszor apáink vére folyt" hangsúlyozta az igazságügyi bizottság előadója. A nacionalista felhang azonban nem volt egész veszélytelen; ezt jelzi Thoroczkay Vilmos interpellációja: „Ne felejtsük el, hogy az a tengeri kígyó, a mely évszázadok óta folytja és marcangolja a magyar nemzet testét, nem halt meg, hanem él, és csak alkalmas pillanatot lesi, amikor ismét nyakunk köré csavarodva megfojtsa bennünk a szabadságot és függetlenséget.!.'

38 így fordult visszájára a hivatalos törekvés. Hiába a „bizalom" túlhangsúlyozása (Bizony Ákos: „érezzük ezen kölcsönös bizalom erősödését. Már mi is látjuk az igazi szabadság hajnalhasadását"), a „schwarzgelb" probléma megmaradt,

39 a Bécs elleni fellépések erősödtek. Aki viszont bőven profitált az eseményekből, az Wekerle kabinetje, a „hazafiság jegyében született kormány", amely „megtette a maga kötelességét és törvényjavaslatot terjesztett a ház elé a szégyen törvény eltörlésére".

40 5. Ahhoz képest azonban, hogy - mint láthattuk - a kormánynak milyen jelentős szerepe volt az előkészítésben, az 1905. és 1906. évi minisztertanácsi jegyzőkönyveket végiglapozva elenyésző adatra bukkanunk csak az eseményekkel kapcsolatban. Az első kétségkívül lakonikus bejegyzés 1906 októberére datált, amikor is a miniszterelnök bejelentette, hogy II. Rákóczi Ferencz és bujdosó társai hazaszállításáról szóló törvényjavaslatot az országgyűlés elé óhajtja terjeszteni.

41 Ezt követte a földművelésügyi miniszter gazdasági vetületű javaslata a zborói uradalom megvásárolására. A kérdés eredetileg nem foglalkoztatta az ünnepség-sorozat résztvevőit, a kormányt sem, de a földek akkori tulajdonosa - gróf Siegfried Clary-Aldringen — a Rákóczi-kampány hatására fölajánlotta megvételre az egykori Rákóczi-kastélyt és környékét. Magát az uradalmat Darányi gazdasági indokok alapján ajánlotta a kormánynak megvételre, míg a „még jó karban lévő Rákóczi-kastély a hozzáépített ház udvarával együtt pedig valamely köz vagy egyéb emberbaráti intézmény, pl. szanatórium czéljaira lenne felhasználható."

42 A minisztertanács szófukar iratai a fentieken kívül azonban nem tartalmaznak további utalásokat az ünnepségre vagy más, Rákóczira vonatkozó eseményekkel kapcsolatban. Ez a tény pedig azt a feltételezésünket erősíti meg, hogy az egész rendezvénysorozatot igyekeztek „elhatárolni" a kormánytól, s az csak a legszükségesebb esetekben jelent meg a színen: inkább háttérből szervezte a „mozgalmat". Persze az is természetes, hogy egy ilyen nagyarányú „nemzeti" ünnepségsorozat nem lehetséges a kormány támogatása nélkül. Erre utalnak a miniszterelnöki iratok is. Ezek egy része az ünnepségek konkrét lebonyolítására vonatkozik, főként beérkezett levelek, átiratok stb. árulkodnak arról, hogy az ünnepségek anyagi költségkihatásának jelentős részét a kormány viselte.

43 A feladatok zömét a kormány a társadalmi - alkalmanként a helyi közigazgatási szervekre hárította át.

44 A miniszterelnökségi iratok pazar ünnepségekről, fényűzésről, pompáról tanúskodnak, mely végighullámzott szinte az egész Magyarországon Ozorától Kassáig. Különvonatok 428