Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - ADATTÁR - Mezey Barna: II. Rákóczi Ferenc rehabilitációja 1906-ban / 423–433. o.

Országgyűlés elé a kérdés első ízben 1873-ban került. Zemplén vármegye közönsége (mint Rákóczi szülőföldjének törvényhatósága) tavaszi közgyűlésén az országgyűléshez intézendő kérvényt fogadott el, melyben a fejedelem hamvainak hazahozatalát szorgalmazta. (Ezzel egyidőben körlevélben kérte a vármegyék támogatását.) Ugyanakkor Thaly Kálmán a Magyar Történelmi Társulat 1873. április 3 -i ülésén előadott értekezése keretében javaslatot tett a bujdosók emlékének megtisztítására" (az 1715:49. te. eltörlésére) és a hamvak hazahozatalának időpontjára (1876. március 27: Rákóczi születésének 200. évfordulója). A képviselőház a kérvényt, amelyet már 48 törvényhatóság támogatott, 1873 májusában „zajos helyeslés mellett" a Kérvényi Bizottsághoz utalta.

6 Júniusban újfent terítékre került a kérdés: a képviselőház határozatban kötelezte a miniszterelnököt intézkedésre.

7 Év végén a kormány hivatalosan még mindig nem nyilatkozott. A november-decemberi üléseken több képviselő támadta ezért a miniszterelnököt. „Utasíttassék a miniszterelnök, hogy ez érdemben a folyó évi június 14-én tartott országos ülésben 2018. szám alatt hozott határozat alapján készítendő kimerítő előterjesztést még a most folyamatban lévő második ülésszak alatt a Képviselőháznak okvetlenül beadja".

8 A kérdőre vont kormányfő azonban a követelés elől kitérve, cinikusan replikázott: „Vajon a múlt századok mulasztásai közt ez-e az, amelyben mindenekelőtt a határozathozatal múlhatatlanul szükséges... az országnak sokkal közelebbről érdeklő dolgai vannak, hogy sem ezzel foglalatoskodjanak".

9 A Deák-párti többségű képviselőház akkor elvetette az indítványt, s a későbbi próbálkozások is kudarcot vallottak. Hiába volt Simonyi Ernő érvelése, hogy „a közel 160 éve halott fejedelem veszedelmes nem lehet az udvarra nézve", hogy bár Európa elismeri Rákóczi Ferenc nagyságát, csak éppen szülőhazája nem akarja; Szlávy József kormányfő, gróf Ludolf konstantinápolyi magyar-osztrák követ jelentésére hivatkozva utasított vissza minden kezdeményezést. Ludolf szerint ugyanis „a hamvak nem fellelhetők".

10

. A negyvennyolcas hagyományok ellen politizáló Deák-párti kormány természetesen nem támogatta a hazafias Rákóczi-kultusz terjesztését. Kényes kérdés volt ez az udvar számára is: olyan megoldást kellett találni, amely nem csökkenti tekintélyét, de nem növeli túlzottan a Habsburg-ellenes nacionalista érzelmeket sem. A rehabilitációval Ferenc Józsefnek meg kellett volna semmisítenie egy olyan döntést, amelyet birodalma alapjait megszilárdító egyik felmenője hozott. Ezt pedig „alulról" jövő kezdeményezéssel (a kényszerítés látszata nélkül) aligha lehetett volna megvalósítani. A király egyelőre nem nyilatkozott, a kormány pedig átlátszó érveléssel utasított el minden ilyen tárgyú interpellációt. 1876-ban Simonyi Ernő képviselő ismételt kérésére egy hét elteltével reagált a miniszterelnök. Lehetetlennek tartotta a hamvak hazaszállítását, tekintve, hogy azok holléte ismeretlen, ám ígéretet tett (persze minden kötelezettségvállalás nélkül) a „kutatás folytatására".

11 Thaly Kálmán 1878-as kérdésére a válasz: „az ügy nincsen abban a stádiumban, hogy a hamvaknak a hazaszállítása iránt intézkedni lehetne, mivel még az is kérdéses egyáltalán, meg vannak-e azok?

12 Ugyanígy eredménytelenül maradt az 1894-es képviselőházi kísérlet is.

13 1903 nyarának felszólalásai sem vezettek sikerhez,

14 mígnem 1904. április 18-án Ferenc József Tisza Istvánhoz intézett levele lendített valamit az ügyön. 15 424