Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - ADATTÁR - Mezey Barna: II. Rákóczi Ferenc rehabilitációja 1906-ban / 423–433. o.

„Kedves Tisza gróf! A magyar történelem kiváló alakjai közül egyedül II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugszanak idegen földben, és a hamvak hazaszállítása a nemzetnek ismételten kifejezett közóhaját képezi. Hála legyen érte az Isteni gondviselésnek, hogy azok az ellentétek és félreértések, amelyek súlyosan nehezedtek elődeinkre hosszú évszázadokon át, ma már egy végkép letűnt korszak történelmi emlékét idézik. Király és nemzet kölcsönös bizalma és az alkotmány visszaállított békés uralma megteremtették a trón és nemzet közt a sikeres egyesült munkásság alapfeltételét képező összhangot. Keserűség nélkül gondolhatunk vissza mindannyian a mögöttünk álló borús korszakokra, király és nemzet egyesült kegyelete keresheti fel mindazok emlékezetét, akiknek vezető szerep jutott letűnt küzdelmünkben. Ennél fogva utasítom, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának kérdésével foglalkozzék és erre vonatkozó javaslatát elvárom." A Monarchia válságjeleinek erősödtével egyre nagyobb szerepet kapott a nacionalizmus: a Szabadelvű Párt kormányzása idején is egyre gyakrabban került már szóba a magyar nemzeti lét és a magyar nagyság,

16 balkáni hegemónia.

17 A kormánypolitika már hajlandónak mutatkozott a nemzeti múlt, a történelmi nagyság befogadására, s a királyi levél ennek megfelelő keretet is adott. ,,A végkép letűnt", „borús korszakok", nem akadályozhatták a „király és nemzet" együttműködését: az uralkodó kegyesen reagált az évtizedes kérelmekre, s a szabadságharcot „félreértés"-nek értelmezve hozzájárult a hamvak hazahozatalához. A rehabilitációról természetesen nem esett szó. Néhány hónap múltán a korabeli sajtó már arról tudósított, hogy 1905. február 28-án Tisza kezdeményezésére a miniszterelnöki palotában értekezletet tartottak Justh Gyula (a képviselőház elnöke), Csáky Albin (a főrendi ház elnöke), Berzeviczy Albert kultuszminiszter, Eötvös József báró, az MTA elnöke, valamint Rákosi Jenő, gróf Teleki Géza és Szádeczky Lajos részvételével a hamvak hazaszállításáról.

18 A tanácskozás összetétele arra enged következtetni (amit később az események bizonyítanak majd), hogy a miniszterelnök társadalmi indíttatású (de legalábbis ilyen színezetű) mozgalmat kívánt útjára bocsátani, ily módon tompítva az intézkedések „hivatalos" jellegén. A politikai viharok s a választási csatározások azonban Tiszáékat eltántorították az uralkodói óhaj teljesítésétől, s legközelebb már csak a koalíciós kormányfő, Wekerle Sándor tehetett lépéseket a megvalósításra. A hivatalba lépő kormány felújította a Rákóczi-kérdést, s mintaszerű, gyors intézkedésekkel hozta tető alá az ünnepségsorozatot. Az áprilisban felesküdött kabinet a nyári uborkaszezon után hozzálátott a szervezésnek. Wekerle 1906. október 5-én előzetes megbeszéléseket folytatott Kossuth Ferenccel és Thaly Kálmánnal a megoldandó feladatokról. Még aznap leiratot intézett a tervbe vett útvonal mentén érintett törvényhatóságokhoz az érkezés és továbbszállítás ügyében teendő szükséges intézkedésekről. A képviselőház jegyzője pedig 1906. október 12-én ismertette a miniszterelnök átiratát, melyben - a rehabilitáció lehetősége nélkül - bejelentette, hogy a minisztertanács II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalával egyidőben ünnepségeket tervez.

19 (Wekerle nyilvánvalóan a 425