Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András feljegyzései a vármegyei levéltárak helyzetéről, 1914–1916: Föglein Antal kései másolataiban és kiegészítéseivel / 391–414. o.

A kerületi levéltár legértékesebb része I-X. csomóba kötözött iratokból áll. Ezek között különös figyelmet érdemelnek azok a levelek és jelentések, melyeket Csanády (II) Sámuel a hajdüvárosok közönségéhez küldözgetett, mikor Pozsonyban és Bécsben azon fáradozott, hogy a hajdúság régi szabadságát helyre állítsa. Mert a kamara azt kívánta, hogy adózásra kényszerítsék, Szabolcs vármegye pedig minden áron hatósága alá akarta vonni a kiváltságos városokat. Csanády 1744. nov. 14. azt írja Bécsből, hogy elvette Isten a szemük világát, hogy nem akarják látni a fenyegető veszedelmet és 5—6 ezer frt miatt nyakukba vennék a szolgaság jármát. Jusson eszükbe, hogy drága a szabadság és megbecsülhetetlen! Mert a hajdúk már sokallották a költséget és a discretiót, azt bizonyítgatván, hogy nekik igazságuk van és hogy ha egy regementet küldenek a királynénak, minden dolguk rendbe jön. Csak nagy nehezen tudta velük megértetni, hogy az igazsággal ugyan nem sokra mennek, hanem a hamis mammont kell vezérül választani, az majd kisegíti őket (1744. dec. 3.). Csanády br. Szentiványi Józsefet is megnyerte az ügynek. Ez ugyancsak jól értette módját a discretizálásnak és megnyíltak előtte mindenütt az ajtók. Mikor az udvarnál vagy a Bellicumban valami akadály történt, azt írja, hogy nem 6. hanem ha kell 36. szürkével is majd csak kivonatja a szegény hajdúkat a sárból; de a lovak nagyok legyenek és seregélyszőrüek és a fejökre is vigyázni kell, egyelőre istállóban tartsák és szeliditsék őket. Ment is a dolog, mint a karika csapás és Mária Terézia 1744-ben helyreállította a hajdüvárosok szabadságát, melynek fejében 400. jól felfegyverzett lovas katonát tartoztak a hétéves háborúba küldeni. Ennek csakhamar híre futott az országban és Way Ábrahám sietett az öccsét vicecolonellusi tisztségre ajánlani, mint hadi rendet jól tudó látott, hallott, próbált fő strázsa mestert. De nem Way László, hanem Ribiczey lett az alezredes és mint a városokhoz irt jelentéseiből tudjuk, 1745-ben Nádasdy tábornok seregében már javában verekedtek a hajdúk és mindenütt jó hírük-nevük támadt. Tíz évvel később nagyban folyt a toborzás a Hajdúságon, mert 1756-ban azt végezték, hogy a közkatonákat ne a becsületes gazdák fogadják mint eddig, hanem reggel 9 órától d.u. 4-ig verbuváljanak. A tiszti és legénységi öltözetet gondosan meghatározták, a posztót a gyöngyösi görögtől vásárolták, azzal fenyegetvén a szabómestereket, hogy ha a mundért (?) elrontják, a posztó árát megfizettetik velők és a köntöst nyakában csapják (Miscellanea). Bocskay István 1605. dec. 12. kelt donatioját, melyben 9254. gyalog hajdúnak földet, nemességet és címert adományozott, azután II. Mátyás király, Báthory Gábor, Bethlen és Rákóczy fejedelmek, továbbá III. Ferdinánd (1656), I. Lipót (1666, 1687) és Mária Terézia (1725, 1744) privilegiumjait, valamint a Kassai kapitányok fontosabb rendeleteit erős, vasas ládában őrzik. Még Caraffát, az eperjesi hóhért is letudták a hajdúk discrétizálni, aki 1690. jun. 19-én protectionalis levelet adott nekik. A letelepedésre, az adományozott föld elosztására és a szervezkedésre nézve semmiféle adat nincs a levéltárban, sőt Bocskay fejedelemnek a lovas hajdúk részére 1606. szeptemb. 22. kelt donatiója sem itt, hanem Szoboszló város levelesládájában őriztetik. Mert a hét hajdú város a megüléstől fogva egymástól teljesen függetlenül szervezkedett és csak 1697-ben választottak maguknak Nánási Désán István személyében közös kapitányt, aki azonban „Rákóczi fejedelem lármája alkalmatosságával" lemondott a tisztéről. Bár nem tartozik szorosan ide, az esetleg érdeklődő historicusok kedvéért még is megemlítem, hogy a hajdúság 408