Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - KORMÁNYZATTÖRTÉNET - Fraknói Mária: A bólyi és a fürgedi uradalom igazgatása 1938-ban / 375–389. o.

A tisztviselők havi fizetése természetbeni járandóságokkal együtt: Jószágigazgató 1400, - P Intézők, számtartók 420,— P Főerdészek, erdőmérnökök 340,—P Segédtisztek 200- P Tisztviselők (nők) 160- P Az iparosok havi keresete 80 P és állattartási lehetőség. A cselédek havi keresete 70 P és állattartási lehetőség. Emellett különböző munkateljesítményük arányában prémiumot is kaptak, és a túlórázásért külön díjazásban részesültek. Karácsonykor gyerekeik (12 évesnél fiatalabbak) ruha vagy lábbeli segélyt kaptak. Ha elemi vagy rovarkár következtében a konvencióföldön a cselédet kár érte, úgy az évi átlagtermésnek megfelelő tengerit kapott kárpótlásul, természetesen a tengeri megmunkálására eső munkaköltség levonásával. Ezenkívül a kötelező öregségi biztosítás mellett, minden elaggott cseléd, hosszú, (legalább 15-20 évi) uradalomban való szolgálat eltelte után kegydíjat kapott, átlag évi 400 P-t. Az uradalom évi 16 000 P nyugdíj terhet, évi 1 500 P kegydíjterhet, évi 3—5000 P szociális terhet fizetett ki. Az időszaki férfimunkások havi bére 180 kg búza és 6 P készpénz, valamint étkezés volt. Egy munkás napi keresete tehát átlagban 2,30 P-re tehető. Az időszaki munkások aratás, cséplés, valamint répa- és tengeriszedés idején szakmány munkássá váltak, mikor a koszton kívül 1 kiiold répa kiszedéséért 26 P-t, tengeritörésért 18 P-t, burgonyaszedésért 26 P-t, lennyűvésért 35 P-t, aratás és cséplésért 11%-ot kaptak. (A munkabért minden egyes munkás lakóhelyén saját kezéhez kapta meg kívánság szerint természetben vagy készpénzben.) A munka ideje reggeli, ebéd és uzsonnaszünetekkel napkeltétől napnyugtáig tartott. Nagyon meleg időben a déli órákban 2-3 órai pihenőt tarthattak. A munkások elhelyezése a munka ideje alatt kaszárnyaszerű épületben történt, mikor is a férfiak a nőktől elkülönített helyiségekben kaptak — ággyal és szalmazsákkal - helyet. A munkások származási helyük szokásai szerint vagy maguk főztek, vagy az uradalom által állított szakácsnő főzött nekik, olyan ételeket, amilyeneket évközben otthon is főzni szoktak. A bandagazda nem élhetett vissza a munkások élelmezésével, mert ellenőrizte az elkészítést a tisztikar és a munkásoknak is volt külön egy élelmezési megbízottjuk. A munkások gyermekeire a munkaidő alatt vagy egy idősebb rokkant családtag, vagy a szakácsnő vigyázott. Nyáron a munkásoknak fürdő és a munkahelyen jó ivóvíz állt rendelkezésükre. Az időszaki munkások holmiai tűz ellen az általány biztosításban voltak biztosítva. Az uradalom közlekedési, szállítási lehetősége a vasút közelsége miatt elég jó volt. A saját kezelésű 6240 kilóidnak összesen 24 km hosszú gazdasági vasútja volt, s az egyes majorok vagy köves úttal, vagy kisvasúttal voltak összekötve a vasútállomással, melytől a legtávolabbi major 8, a legközelebbi 1 km-nyire feküdt. Az uradalom nagy gondot fordított az itt élők kulturális és szociális helyzetére, s mindig követendő példával járt elöl. Németbolyban már 1871-ben óvodát létesítettek, továbbá egy leány napköziotthont tartottak fenn és zárdát, melyben a szent Vince rendhez tartozó nővérek éltek. A zárdában az óvodanővéren kívül 3 tanítónővér és 5 376