Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - KORMÁNYZATTÖRTÉNET - Fraknói Mária: A bólyi és a fürgedi uradalom igazgatása 1938-ban / 375–389. o.

laikus nővér tartózkodott. Emellett az uradalom két iskolát tartott fenn teljesen tisztán az uradalmi cselédek gyermekei részére. (Az iskola és tanítólakás fűtéséhez az uradalom adta a fát.) A cselédeknél átlagosan családtagonként 3,8 gyermek volt. A tehetséges cselédgyerekek magasabbfokú iskoláztatását támogatta az uradalom azáltal, hogy a taníttatással járó tényleges kiadásokat lakás, koszt, tandíj havi egyenlő részletekben megadta. Attól függően, hogy vonattal járt-e be a gyermek vagy távol volt kénytelen lakni a szülői háztól, 20—60 P-ig terjedő támogatást adott havonta. Az uradalomban bába és három orvos állt a cselédek rendelkezésére. Ha a cseléd hozzátartozójának is kórházi ápolásra volt szüksége, a költségeket, annak ellenére, hogy erre a törvény nem kötelezte, az uradalom fizette. A levente-oktatás segítéséhez az uradalom sportpályákat létesített, amelyeket sportversenyek rendezésére is felhasználtak. Ilyenkor tiszteletdíjak kiosztására is sor került. Az uradalom falvaiban létesült társadalmi és sportegyesületeket a birtokos leginkább pénzbeli adományokkal támogatta. A tisztek többnyire tagjai voltak ezen egyesületeknek, s ezekben úgy maguké mint a cselédek aktívan tevékenykedtek. A nagybirtok fennállása a környező községek kifejlődésére, főképpen a munkaalkalmak nyújtásává volt nagy hatással. így a hónaposok nagyrésze, s a napszámosok mind a környező falvakból kerültek ki. A termelés állandó kiterjesztése, javítása és fejlesztése érdekében évtizedek óta járt elől az uradalom. Már 1880-ban 18 db telivér szimentáli üsző került az uradalomba, mely családok kb. 50 éve teljesítettek szolgálatot a köztenyésztésben. Nagy részben az uradalom érdeme az, hogy Baranyában, Tolnában és részben Somogyban ily magas nívón állt a szarvasmarha-tenyésztés. A sertés- és juhtenyésztés terén is elsők között foglalt helyet az uradalom és látta el a köztenyésztést az apaállatokkal. Évente 800 db disznót hizlaltak, melyből évente kb. 152 000 P értékű valuta folyt be. 400 db bárányért 10 000 P-t, 25 db tenyészbikáért 30 000 P-t, 800 q halért pedig évente 80 000 P-t kaptak. Az uradalom csak minőségi árut exportált, s így cikkei évről évre külföldön mind keresettebbek lettek. A kiváló minőséget mi sem bizonyította jobban, mint az országos tenyészállatvásáron és mezőgazdasági kiállításokon az állat és növénytermelés terén több ízben nagydíjat, 31 alkalommal pedig első díjat, számtalan esetben pedig második díjat és dicsérő oklevelet nyertek. Baromfitenyésztése a nagybirtokon nem volt hasznothajtó, mivel az egyhelyen való tömeges együttlét miatt a különböző betegségek gyakoribbak voltak, mint a szétszórtan tartott baromfiknál. Az erdőgazdálkodás sem jelentett nagy jövedelmet az uradalomnak (kJioldanként átlag 25 P-t). A vadászat pedig, tekintettel, hogy a vadóvást a terület nagyságához viszonyítva nagyszámú vadőr látta el, továbbá az apróvadas területeknek csak kb. felét vadászták le évente és azt is csak egyszer, a nagyvadas területen pedig csak a szépen kifejlődött agancsú — tehát kevés — őzet és szarvast lőttek, anyagi haszonnal nem járt. Néhány adat a gyümölcstermesztésről: Villánykövesden évente mintegy 600 hl bort szűrtek. Kb. 2400 db szilvafát, 800 db cseresznyefát „szüreteltek". Ha mint friss gyümölcsöt nem tudták értékesíteni, úgy mint „cseresznyeleiké" és „szilvalelke" címen keresett árut értékesítették a piacon. 377