Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - KORMÁNYZATTÖRTÉNET - Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesek a Jászkun Kerületben / 367–373. o.

Sárkány László, Szabó János, Katona Sándor, Mihályi Benedek, Endrey Mihály, Kunhegyesen: Szőgyi István,Madarason: Biró János, Ujj István és Ujj Péter, Kunszentmártonban: Palásti János és Palásti József, Karcagon pedig az összes nemes „a közönséges szekeres szolgálatokat és Királyi forspontozásokat természetiben a felsőbb rendelések ellenére elmulasztották."

18 Nyilvános ellentmondásra 1814-ben került sor Félegyházán. Szegesdi Mihály, Bánhidy Gáspár, Szeniczey Ádám és Ficsór János a kerületi deputáció előtt kijelentette: „ők készebbek lesznek a Districtusokból kiköltözni, mint sem az érdeklett köz terheket viselni."

19 A kijelentés következménye per lett, melynek eredményeként a nemesek megfizették a tartozást. 1818-ban Halason került sor nyilvános összeütközésre. Tegzes Mihály és Ajtai Nagy János a bírói idézésnek ellenszegülve megüzente a tizedestől, „hogy nem tartoznak a város házához feljőni a Biró parancsolatjára, hanem ha a Birónak vele dolgavan, mennyen hozzá, e mellett semminemű szolgálatot tenni nem akarnak."

20 A nádori táblabíró jelenlétében megtartott tanácsülésen végül Ajtai Nagy megígérte az engedelmességet, ezért csupán megfeddetett. Tegzes Mihály nyakasságát a kerületeknek jelentették, mivel, mint, „más hűséges Kún Polgár úgy a Kún földből magát tápláló nemes ember is tartozik a bíróság parancsolatjára személyesen megjelenni, s a goromba vissza izengetésektől magát meg tartóztatni."

21 Átmeneti nyugalom után, 1841-ben, a karcagi nemesek megtagadták a közadók fizetését, a jászárokszállásiak nem teljesítették a város közszolgálatait, a szabadszállásiak nem mentek forspontra. Kunszentmártonban Palásti Sándor sem katonát tartani, sem annak megváltását fizetni nem akarta. A Jászkiséren lakó nemesek pedig azt kérték, hogy a katona tartás és az ingó javaktóli adózás alól mentsék fel Őket. A szabadságharc előtt ez volt az utolsó próbálkozás, mely ismét a jászkunok győzelmével végződött. A generális congregatio leszögezte, hogy „a nemesek mind azon köz terheket és szolgálatokat mellyeket a többi jászkun lakosok tellyesiteni köteleztetvén, következésképpen minden fekvő és ingó javaktól adózni, felsőbbi úgy kerületek és közönségek szolgálatait, gyalog és kotsin tellyesiteni tartoznak, kivéve az 1808. évi intézkedés szerint megengedett katona quartély és tartás megváltását."

22 Az 184l-es határozat világosan mutatja, az 1792-ben megindult nemesi mozgalom — mely a nemesi kiváltságokat és előjogokat kívánta érvényesíteni — csekély eredményét. Nem értek el eredményt a vásári taxáktól való mentesség követelése terén sem. Bizonyítják ezt Heves és Békés megye átiratai, amelyekben a nemeseiktől szedett egész vagy fél taxák ellen tiltakoztak. A Helytartótanács 1824-ben figyelmeztette a Jászkun Kerületet, hogy minden nemes, akár saját jószágát árulja, akár nem, a vásári taxáktól mentes legyen. A kerületek a figyelmeztetés ellenére továbbra is a régi gyakorlatot folytatták, tehát csak lakosaikat mentesítették a taxák alól. A Helytartótanáccsal közölték, hogy utasítását abban az esetben fogadják el, ha a jászkun polgárok szintén mentességet kapnak más megyékben is.

23 A jászkun bíróságoknak a nemesekre is kiterjesztett hatáskörének megsemmisítése a gyakorlatban az előző törekvésekhez hasonló sikertelenséget mutat. Csupán néhány példával kívánjuk ezt szemléltetni. 371