Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Kisasszondy Éva: A magyarországi egyházi levéltárak helyzete / 31–38. o.

Az eredmények mellett több helyen a levéltári anyag helyzete katasztrofális. — A Kalocsai Érsekség Levéltárának gazdasági iratai, amelyek a történeti kutatás számára különösen értékes forrásokat tartalmaznak, egy düledező épületben találhatók. Az anyag rendezetlenül porosodik a földön, illetve a roskatag polcokon. Az iratok elhelyezése már több mint két évtizede vita tárgya, azonban többszöri sürgetésünk, sőt jelentős anyagi támogatásunk ellenére intézkedés még nem történt, az érsekség máig nem oldotta meg értékes anyagának alkalmas raktárhelyiségbe költöztetését. — A Vasvár Szombathelyi Székeskáptalan Levéltárának a helyzete is katasztrofális. Itt a helyiség megfelelő levéltári célokra, de ki kéne festeni, rendesen be állvány oztatni, és az iratokat — elsősorban a Mohács előtti okleveleket dobozolni. — Hasonló a helyzet a Győri Székeskáptalan Levéltárának anyagával is. Felsorolásunkban több levéltárat nem említettünk, mivel ott sem kirívó hiányosságok, sem nagyobb eredmények nincsenek az anyag elhelyezésével kapcsolatban. Általában mindenütt jellemző, hogy egy alapos nagytakarítás és lomtalanítás kellene. Kivétel a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára, ahol példás rend és tisztaság uralkodik. Az egyházak történeti értékkel bíró iratainak körülbelül a felét még nem gyűjtötték be a szaklevéltárakba. Ennek a férőhelyhiány és a szakemberhiány a fő oka, azonban a református és az evangélikus egyháznál jogi akadálya is van. A LÜSZ egyértelműen kimondja, hogy a keletkezésüktől számított 15 év után a történeti értékkel bíró iratok a levéltárakat illetik. Ennek azonban ellentmond a két említett egyház jogszokása, amely szerint az iratanyag annak a tulajdona, akinél keletkezett. Más a helyzet a katolikusoknál, ahol az 1917-es egyházjogi törvény kimondja, hogy az egyházközségeknél keletkezett irat az egyházmegye tulajdona, így ha az egyházmegyei levéltár vállalkozna a begyűjtésre, ennek semmi jogi akadálya nem lenne. Azonban az iratok beszállítása itt még fel sem merült, főleg a szakember hiány miatt. A kintlevő iratok helyzete elsősorban a kihalófélben levő és lelkészekkel nem bíró egyházközségeknél veszélyeztetett. A református és az evangélikus egyháznak anyagait különösen fenyegeti a pusztulás. (Pl. Somogy, Tolna elnéptelenedő falvaiban.) Mind a két gyűjteményi tanács már tett lépéseket az anyag megmentésére, azonban a helyzet még egyáltalán nem megnyugtató. Ahol az egyházkerületi levéltárban még van hely (pl. Sárospatak), ott megkezdték az elhagyott gyülekezetek anyagának beszállítását. (Remélhetőleg Pápa is ezt az utat választja.) Véleményünk szerint ez az optimális megoldás, ugyanis a megfelelő őrzés és a kutatási lehetőség leginkább így biztosított. Másik változat a fióklevéltárak, illetve külső raktárak létesítése. Nagyon fontos, hogy ezek a helyek is minden szempontból biztonságosak legyenek, és lehetőleg megfelelő személy őrizze az iratokat. A Ráday levéltár pl. Budapesten a Pozsonyi úton alakított ki külső raktárát. A baranyai református gyülekezet levéltári anyagát — mintegy 130 fm-t — Magyarbólyban helyezték el, a Baranya megyei Levéltár által ajándékozott polcokon. A Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár legutóbb Hajdúhadházán létesített fióklevéltárat. Az evangélikusok a Tolna megyei Bikácson hoztak létre külső raktárát, Győrben pedig fióklevéltár létesítését kezdték meg. A harmadik megoldás az iratok megmentésére, hogy a megszűnt gyülekezetek anyagát a legközelebb működő gyülekezetbe szállítják. Meg kell mondani, hogy némelyik esetben nagyon nagy az ellenállás, az emberek ragaszkodnak az iratokhoz. 34