Levéltári Szemle, 32. (1982)
Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Kisasszondy Éva: A magyarországi egyházi levéltárak helyzete / 31–38. o.
Mind a három egyháznál egyházlátogatások alkalmával általában ellenőrzik az irattár helyzetét, azonban a hiányosságok megszüntetésére már nem nagyon kerül sor. Nehezíti a helyzetet az is, hogy minden egyházmegyénél, illetve egyházkerületnél más és más az iratkezelés. Ennek egységesítésére a református egyház most kezd lépéseket tenni. Azonban a probléma megoldása igen sok akadályba ütközik. Személyi állomány Az egyházi levéltárak legnagyobb problémája a személyi ellátottság. A levéltári munkák szakszerű és folyamatos elvégzéséhez megfelelő képességű, lehetőleg főfoglalkozású levéltárosok szükségesek. Egyházi levéltárainkban olyan személyek a levéltárosok, akik más egyházi teendőket is végeznek és sajnos legtöbbjük kora igen előrehaladott. Több helyen csak névlegesen van kinevezett levéltáros, aki a valóságban egyáltalán nem végez ilyen jellegű munkát. Jelenleg a 37 egyházi levéltárban egy olyan szakember van, akit főfoglalkozásban alkalmaztak levéltárosként, megfelelő a képesítése, a fizetése is kielégítő, és más egyházi teendőket nem lát el. Jelenleg végzi a levéltár kiegészítő szakot. Az egyházi levéltárak szakember ellátottságára jellemző, hogy a 37 intézményben tulajdonképpen egy levéltár szakot végzett dolgozó tevékenykedik, aki nyugdíjas és heti pár órában végzi ezt a munkát. Természetesen vannak, akik már sok éven keresztül nagy szakmai tapasztalatokkal, ügyszeretettel végzik a feladatukat és komoly szaktekintéllyel rendelkeznek. Nyilvánvaló, hogy velük nem akarjuk elvégeztetni a levéltár szakot. Óriási eredménynek számít, hogy az 1979 szeptemberében indult levéltáros kiegészítő szakra 4 egyházi levéltárost sikerült beiskolázni, köztük 3 teológust. Azonban sajnos egyikük már ott is hagyta a levéltárosi pályát. Legközelebb az 1982—83-as tanévben indul újra levéltáros kiegészítő szak. Remélhetőleg erre több egyházi levéltáros jelentkező lesz. A református egyháznál általában az a jellemző, hogy több alkalmazott is dolgozik a levéltárakban — természetesen a papi teendők mellett. Sajnos, a katolikus levéltárakban még jó, ha egy személy ténylegesen levéltári munkát végez. Például van egy kinevezett levéltáros, de aki egyben káplán, hitoktató és egy 200 ezer kötetes könyvtár kezelője. Az egyházi levéltárak szakember ellátottságának egyik megoldása az lehetne, ha az intézményekben világi személyeket alkalmaznának. Jelenleg Esztergom, Eger és Kalocsa foglalkoztat polgári személyeket — az utóbbi kettő nyugdíjast. Felmerült annak a lehetősége is, hogy esetleg a megyei levéltárosok másodállásban dolgoznának az egyházi levéltárakban. A megfelelő személyi ellátottság létrehozásának legfőbb akadálya, hogy a bérezés nem megfelelő. A Levéltári Igazgatóság 1970-ben 10 napos, 1975-ben 3 napos szakmai továbbképzést rendezett az egyházi levéltárosok részére. Az 1970-es tanfolyam szerves kiegészítő részét alkotta az a 4 hetes szakmai gyakorlat, amit a Magyar Országos Levéltárban lehetett elvégezni. Azonban viszonylag kevesen éltek a lehetőséggel, mivel a levéltárosokat más egyházi teendőik miatt nem tudták hosszabb ideig szolgálati helyükön nélkülözni. A református és az evangélikus egyház időnként rendez az egyházmegyei gyűjteményi előadók és gyűjteményi kezelők részére továbbképzést, értekezletet, ahol a 3 szakterület állami és egyházi képviselői előadást, illetve konzultációt tartanak. A teológiákon is bizonyos közgyűjteményi alapismereteket tanulnak a hallgatók. 35
