Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Tihanyi János: Az osztrák ellenállás levéltára: Dokumentationsarchiv des österreichischen Widerstandes, Wien, Altes Rathaus, Wipplingerstrasse 8. / 341–356. o.

mint bármikor mutatkozik annak szükségessége, hogy az országban megteremtsék az előfeltételeket, amelyek az osztrák nép többségét egységes akaratba tömörítik, hogy hazája függetlenségét és szabadságát mindenkivel szemben minden eszközzel megvédje. Ám a szervezeti és politikai előfeltételek ehhez ma nincsenek meg."

1 És e keserű utolsó mondat vált történelmi valósággá. A náci propaganda, felforgató tevékenység hatékony volt. Az előzmények a náci hatalomátvételig nyúlnak vissza. Az Anschluss előestéjén pedig Bécsben a Karntner-Strasse-i német utazási központ (RDV: Reichsbahnzentrale für den Deutschen Reiseverkehr) valóságos középpontja lett a bécsi nácibarát tüntetéseknek és gyűléseknek. A tüntetők énekelve és karlendítéssel vonultak el az iroda kirakatában elhelyezett és virágokkal díszített Hitler-kép előtt. Az iroda vezetősége röviddel éjfél után, már az Anschluss hajnalán lelkes táviratot küldött a német idegenforgalommal foglalkozó részleg vezetőjének a Propagandaminisztériumba: „A birodalmi utazási központ bécsi támaszpontja legbüszkébb és legboldogabb napját éh és köszöni, hogy Bécs szívében elsőként tűzhette ki a felségjelet és a mozgalom zászlóját. Sieg Heil!"

2 Ezen az éjszakán az RDV-iroda egész éjjel nyitva tartott. A Völkischer Beobachter az irodát a „demonstráció középpontja"-nak nevezte. Nagy morális kárt okozott a haladó osztrák erőknek, az ellenállás híveinek az osztrák püspöki kar nyilatkozata, amely az Anschlusst támogatta „pozitív" állásfoglalásával a Németországhoz való csatlakozással kapcsolatos népszavazás kérdésében. Ugyanezt tette Kari Renner, aki egy 1938. április 3-i sajtónyilatkozatában kijelentette, mint szociáldemokrata igen-nel fog szavazni. Száz- és százezrek ünnepelték a németek ausztriai bevonulását, a német nacionalizmus 1938-ban elnyomta a független Ausztriát fenntartani akarók hangját. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy csakhamar és nem csekély méretekben bontakozott ki az osztrák ellenállás. Ami az áldozatok számát illeti, egyes elemzések szerint Ausztria nem maradt le Európa más megszállt országai mögött (kivéve Lengyelországot, Jugoszláviát és a Szovjetuniót).

3 A DÖW hivatalos és saját dokumentumok alapján a náci uralom ausztriai „mérleg"-ét az alábbiak szerint foglalta össze: 16 107 osztrákot gyilkoltak meg börtönökben, mindenekelőtt Gestapo-fogságban; 65 459 osztrák zsidó lakost pusztítottak el; 100 000 osztrák volt őrizetben politikai okok miatt; 380 000 osztrák nem tért vissza a második világháborúból.

4 Természetesen ezeknél az adatoknál az üldöztetés áldozatai és az aktív ellenállás harcosai között nincs megkülönböztetés. Az európai ellenállási mozgalmak legélesebb megjelenési formájával, a partizánharcokkal foglalkozó monográfiák egyik legátfogóbbja, H. Kühnrích „Partizánháború Európában" c. könyve megemlékezik az osztrák,partizánosztagokról is, amelyek Stájerországban, Karintiában működtek. A háború vége felé szabályszerű fegyveres harcban SS-alakulatokat vertek szét, vonatokat robbantottak fel. (Szerző természetesen nagy terjedelemben foglalja össze a szovjet-, jugoszláv-, lengyel-, francia-, görög partizánharcokat, az osztrák partízántevékenységet — amely ezekhez az országokhoz képest szerény volt — csak röviden érinti).

5 342