Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 2–3. szám - Dóka Klára: A kultúrmérnöki hivatalok iratainak forrásértéke / 299–313. o.

A vízügyi szervek hatósági joggal való felruházása az adminisztráció csökkenését, az eljárás egyszerűsödését eredményezte, ugyanakkor a vízügyi igazgatóságok — nagyobb illetékességi területük miatt — kevésbé tudták figyelembe venni a helyi érdekeket, mint a vármegyék. így a vízügyi építmények engedélyezésekor elsődlegesen a műszaki szempontok váltak meghatározóvá. Az átszervezés az iratok további sorsát is meghatározta. A vízikönyveket és okirattárakat átvették a vízügyi szervek, és azok vezették tovább. A tükröződő iratokat így sem sikerült kiküszöbölni. A vízügyi igazgatóságok hatósági osztályain ma is két irattár van: a vízikönyv és az engedélyezési (osztály) irattár, amelyek közül az egyiket rendszerint községek, a másikat vízfolyások szerint kezelik.

4 A régi kultúrmérnöki iratok egy része az 1950-1960-as években a területi levéltárakba került. A vonatkozó jogszabályok szerint az a levéltár volt illetékes az átvételre, amelynek székhelyén a hivatal tevékenykedett. 1977-től az Országos Vízügyi Levéltár kapott jogot arra, hogy a még területi levéltárakba nem került kultúrmérnöki iratokat átvegye. A begyűjtött iratok - létesítmények szerint csoportosítva — tartalmazzák a kultúrmérnöki anyagon kívül a vízgazdálkodási körzetek, sőt a vízügyi igazgatóságok iratait is. Néhány esetben a vízügyi igazgatóságok új irattári rendszert állítottak fel, azonban a korábbi létesítményekre vonatkozó iratokat az eredeti csomagokba helyezték. A megyeszékhelyek, a hivatalok és körzetek székhelyei nem estek egybe, így a még meglévő létesítményekre vonatkozó engedélyezési iratokat 1953 után a vízügyi igazgatóságokon, területi illetékesség szerint szétosztották, majd onnan kerültek a levéltárak gyűjteményeibe. A jogszabályok szerint nincs akadálya annak, hogy a még élő vízhasználatokra vonatkozó engedélyezési iratokat — a 15 éves őrzési idő után — átadják a levéltáraknak, és a vízügyi szervek éltek is ezzel a lehetőséggel. így a kultúrmérnöki hivatalok, vízgazdálkodási körzetek, kultúrmérnöki és belvízrendező hivatalok engedélyezési iratai kb. 95%-ban már levéltárban vannak. A vízikönyvi okirattár 1977-ig az igazgatóságok birtokában volt, és ott a vármegyéknél kialakított, rendszerint vízfolyásonként csoportosított dossziékat vezették tovább. A 31/1977. OVH sz. utasítás lehetőséget biztosított a vízikönyvi okirattár levéltárba adására is, a vízhasználatok megszüntetése után. így 1977-től ezek az iratok folyamatosan a Vízügyi Levéltárba kerültek, és a kultúrmérnöki időszakból (az 1948 előtti évekből) alig 50—60 fm vármegyei vízikönyvi anyag van az igazgatóságok birtokában. Itt őrzik az 1885 óta vezetett vízikönyveket is, bár időközben legtöbb helyen újat nyitottak, és ebbe a még élő vízhasználatokat vezették csak be. Jelenleg a területi levéltárakban van 9830 fm, az Országos Vízügyi Levéltárban 173,34 fm vízjogi iratanyag. Ezek zömmel az alispáni hivatalokban és a mai Magyarország területén működött kultúrmérnöki hivatalokban keletkeztek. A történeti Magyarország egyéb részeire vonatkozó vízjogi iratokat - az elmondottaknak megfelelően - az utódállamok műszaki hivatalai és közigazgatási hatóságai vették át.

5 A 8 magyarországi hivatal és jogutódjai iratai a következő elosztásban találhatók a levéltárakban: 1. A Budapesti Kultúrmérnöki Hivatal iratai a Pest megyei Levéltárban (10,30 fm) és az Országos Vízügyi Levéltárban (15,37 fm irat, 0,50 fm terv) találhatók. A Pest Megyei Levéltárban az engedélyezési iratcsomagokat őrzik, amelyeket községenként, patak302