Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - IRODALOM - Vass Előd: Horváth Lajos: A Galga-mente történetének írott forrásai a török hódítás korából. Aszód, 1981. / 220–223. o.

a rövidebb előzetes áttekintésből válik szükségessé, hogy az adatgyűjtés ne maradjon ilyen szűkített formában, hanem a későbbiekben bővebb és szélesebb körű megjelentetésben is napvilágot láthasson. Nagyon örvendetes a történeti kistájak kutatása, amely sokszor az általánostól eltérő történeti jelenségek megfigyelésére és feltárására ad alkalmat. Ezt a lehetőséget a szerző kiváló érzékkel ragadta meg a Galga mente történetének differenciáltabb feltárásához szükséges írott források bemutatásával. Azonban az olvasó a Galga mente történelmi kistáj szerves összefüggéseit társadalmi-gazdasági összetevőiben nem ismerteti meg. Világosan nem rajzolódik ki, hogy Aszód vagy Túra vagy esetlegesen más piaccal és vásárral rendelkező helység lenne az a kistáji központ, amely ezt a kistájat a piacra bejáró falvak koszorújából maga köré vonta volna. Ha pedig ez a kistáj nem rendelkezik ilyen szerves összefüggésekkel, hanem a szerző kizárólagosan földrajzi alapon határolta el, ezt is meg kellett volna mondania. A szerző „A Galga mente a török hódítás korában 1526-1686" című bevezető tanulmányának első fejezetében e korszak fő kérdéseiként tárgyalja a török katonai hódítás nyomában meginduló hadjáratokat és csetepatékat. A környező dombos vidék ugyan kedvezett a kisebb lesvetéseknek, valamint a Pest—Hatvan—Vác közötti területen áthaladó utak, amelyekről a 29. oldalon közöl a szerző térképvázlatot, idehozták a vonuló seregeket, de ezek száma nem lehetett olyan nagy, hogy a termelést az egész korszakban lehetetlenné tették volna. Az írott forrásként közölt regeszták híradásaiból derül ki, hogy a lesvetések és portyák jelentős részét pontosan a királyi Magyarországból a termelés megadóztatására bejövő magyar katonák okozták. A szerző a Galga menti helységek lakosságának népességi változásaiban különösen nagy jelentőségűként három háborús korszakot jelölt meg. Legelőször az 1541-1559 közötti időszakban elszenvedett változtatásokról a 11. oldalon táblázatban is bemutatott török defterek adataiból kíván következtetni. A budai szandzsák defteréi összeírt adófizetőinek száma a bemutatott kilenc helységből csupán háromnál emelkedik és a többinél 6—60%-os csökkenést mutat.. A szerző által bemutatni kívánt veszteségek ebből egyértelműleg nem derülnek ki, mivel a 13. oldalon is utalás történik arra, hogy ezeket a Galga menti helységeket, mint a bemutatott kilenc helységet is középkori eredetű puszták veszik körül. A pusztákon való gazdálkodásért viszont a közölt regeszták szerint is a közeli lakott helységek lakosai versengtek. Ez az utalás rámutat arra a nyilvánvaló körülményre, hogy a török defterek vagy más magyar összeírások, valamint a falusi tanúvallatások jegyzőkönyvei a tényleges gazdasági-társadalmi helyzet megítélésére önmagukban nem elegendőek. A tényleges adatokat megközelíteni csak komplex módszerekkel lehet. Hogy a Galga menü helységek a török hódítás előtt milyen módon gazdálkodtak, vagy az 1540-es években milyen mértékben voltak lakottak, és erre a helyzetre a török berendezkedés ténylegesen milyen hatást gyakorolt, egy-egy forráshely közléséből nem derül ki. A felhasznált török defterbeli adatok alapján, ha egy település adófizetőinek száma csökkent,- nem biztos, hogy a népesség száma is csökkent. Ennek magyarázata a paraszti háztartás fogalmában keresendő, mivel az adót egy-egy háztartásra vetették, ki és semmiképpen sem a lakosokra egyenként. A népességszám változására közvetlenül utalni nem lehet, ahhoz statisztikai módszerekkel számításokat kell végezni. Ilyen módszer pl. Káldy-Nagy Gyuláé, aki az adófizetők számát összeveti az összes családfők számával és 221