Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - IRODALOM - Vass Előd: Horváth Lajos: A Galga-mente történetének írott forrásai a török hódítás korából. Aszód, 1981. / 220–223. o.

ebből arra a következtetésre jutott, hogy a török adóösszeírásokban feljegyzett adófizetők számához mintegy 30%-os rászámítással kaphatjuk meg a tényleges megközelítő népességszámot. A 30%-os népességben azok a falusi cselédek vagy más adófizetésre képtelenek, valamint a bírók és más adózás alól felmentésben részesülők szerepelnek, akiket eleve össze sem írtak. így már a Galga menti helységek is népesebbek lehettek. A szerző által felvetett pusztulás képe is kissé elhalványul, és a 11, oldalon bemutatott táblázatból is inkább a lakosság területi átcsoportosulása vehető ki a megnevezett három településre s a meg nem nevezett más távolabbi településekre. Azonban nemcsak ezek az átcsoportosulásokban jelentkező területi változások, hanem társadalmi változások is állandóan folytak. Ha egy ökrét vesztett falusi gazdaság a telkes jobbágy állapotáról a zsellérségre jutott, vagy ugyanúgy gazdagodva felfelé is kerülhetett, így a faluközösségen belül folyamatos társadalmi átrétegeződő változások mentek végbe. óvatosan ítélnénk meg a szerző által gyakran emlegetett pusztulásokat is: „Pest megye falvainak portaszámaira kell csak egyetlen pillantást vetnünk, hogy lássuk 1686—1689 között alig van, vagy nincs is élet a Galga-völgyi településeken". A magyar dikális adóösszeírások portaszáma legfeljebb csak a hadiesemények következtében megfogyatkozott ökörszámot, s eredményét a termelési képesség lecsökkenését jelzi. Semmiképpen nem jelent ugyanolyan nagyságrendű lélekszámfogyást. A szerző könnyed megfogalmazásából az olvasó nem kap képet a parasztság tényleges társadalmi rétegeződéséről, valamint a gazdasági termelésének eredményeiről. A szerző gondosan elkerülte a török defterekben feltüntetett gabonatizedek adatainak közlését, pedig ha tízzel megszorozza az így kila mértékegységben kapott számadatok egy-egy helység mintegy három éves átlag terméseredményét rekonstruálták volna. A sokszor emlegetett pusztulás helyett, így a paraszti élet szívós küzdelmének hősies ábrázolását mutathatta volna be, a bizonytalan és külön kalkulációt igénylő adófizetők számadatai helyett. A szerző által a forrásokból tetszőlegesen kiragadott egy-egy példa, — különösen akkor ha bővebb magyarázat nélkül marad —, a tényleges, de feldolgozásra váró ábrázolástól eltérő képet nyújt. Ilyen torz képet mutat a királyi területről bejáró magyar végvári katonák bemutatása, akik a hódoltság területén pontosan írásban megkapott parancsokat teljesítettek. Az ilyen magyar beütéseket nem szabad „rablótámadásként" bemutatni, mivel rendszerint a magyar földesúri joghatóság valamilyen képviselőiként jártak el. Sokszor alkalmazott erőszakos módszereik pontosan a földesuraktól magukra hagyott falvak megerősödő paraszti öntudatának és önkormányzatának következtében váltak szükségessé: rendszeres évi adófizetésre, vagy áttelepülésre kényszerítéssel. Ide kapcsolódik Horváth Lajos magyarázat nélkül hagyott véleménye: „a kettős hatalom viszonyai között a 17. század második felében megerősödött paraszti öntudat"-ról, de ez viszont a hódolt Alföld általános jelensége volt. A szerző által említett második és harmadik háborús korszak, 1593—1606 és 1684—1699 között, szintén jelentősebb változásokat jelentett a Galga menti helységek életében. Különösen az utóbbi, a felszabadító háború taíán még a korábbi, tizenötéves háborúnál is nagyobb változásokat és veszteségeket okozott. Az állandó katonai beszáll ásol ások és rekvirálások a falusi háztartásokat teljesen elszegényítettek. A békésebb korszakokban a szerző nagyon helyesen keresi a belső megtartó erőket, amelyek a lakosságot a sok „pusz222