Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - IRODALOM - Vass Előd: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve VII. Debrecen, 1980. / 216–220. o.

Iparos Olvasókör, amelynek megalakulásáról, szervezeti felépítéséről és gazdálkodásáról részletes tömegadatolást kapunk. Az olvasókör nevét Fazekas Gábor alapítványtevőről nyerte, ami az alapítólevélben is ki volt kötve. Az olvasókör munkája kiterjedt önművelő és önképző csoportok felügyeletére is, amelyek színjátszással és dalénekléssel is foglalkoztak. Az olvasókör működéséről a szerző elmondja, hogy művelődési szerepkörét az 1940-es évekre fokozatosan elvesztette. Azért mégis felvetnénk kulturális jelentőségének méltatását, mivel a munkásművelődés és a mindennapos társadalmi élet igényét igen is kiszolgálta. Bíró Lajos, Képzőművészeti szervezkedés Debrecenben, 1945—1949 c. tanulmányában a két debreceni egyesület; a Debreceni Műpártoló Egyesület és az Ady Társaság helyzetét elemzi. Forrásául több résztvevő visszaemlékezését használta fel. 1945 után már csupán a haladó művészeti irányzatot követő Ady Társaság működött tovább. A Magyar Művészek Szabadszervezete képzőművészeti osztálya 1945. április 3-án alakult meg. A szakosztályon belül 1945 augusztusában jött létre a Vidéki Szervezetek Országos Központja, amely érdekképviseletet vállalt. A debreceni csoport, a vidéki városok közül utolsóként, 1946 március végén alakult meg. 1946 júniusában már nagyszabású közös kiállításon mutatkoztak be művészei a városnak. Debrecen kulturális életének szervezőirányító állami szerve a Szabadművelődési Felügyelői Hivatal volt. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége 1949 őszi megalakulása gyökeres változást jelentett az előzőkhöz képest. Béres András, A Hortobágyi gazdálkodás felszabadulás utáni kibontakozása c. tanulmánya összefoglalásnak indul. A II. világháború okozta károk számbavételén kívül az élet újraindulásáról is részletesen beszámol. A híres hortobágyi hídivásár, a mátai Biztosi Hivatal, mint Debrecen város I. fokú közigazgatási hatóságának kirendeltsége 1952-ig való működéséről nagyon érdekes ismereteket közöl. A Hortobágy pusztát 1952-ben Balmazújvároshoz csatolták, de az új életet jelentő változás tulajdonképpen a Hortobágyi Állami Gazdaság 1948-as megalakulásával indult el. A következő lépést a mához, 1966. január 1-én az önálló közigazgatású Hortobágy község megalakulása jelentette. A bemutatott statisztikai adatokkal a szerző nagyszerűen tudott bánni, és így 22 év lendületes fejlődése és küzdelme tárul elénk. Az egykori puszta helyén egy új szocialista község megalakulásáig, adatszerűségében kísérhetjük nyomon a változást. Moess Alfréd—M. Román Éva, Az utolsó nagy pestisjárvány Debrecenben. Adalékok az 1739. évi járvány történetéhez c. közleményükben rövid történelmi áttekintéssel mutatják be a pestisjárványok jelentőségét. Alaposan, térképmellékletben is elemezve, tárják fel az 1739. évi járvány útját és kihatásait. Forrásként az egyházi halotti anyakönyveket és Debrecen város tanácsának közgyűlési jegyzőkönyveit használták fel. A forrásaikat maximálisan feldolgozták. A havi halálozások számát 1739—1740-es években havi bontásban mutatják be. Ehhez grafikonos ábrázolást is készítettek. A teljes áttekintést teszik lehetővé akkor, amikor nemcsak a debreceni állapotokat részletezik, hanem annak egész kelet-magyarországi kihatásait is közlik. Fodor Péter, A balmazújvárosi Földművelő Munkásegylet megalakulásának néhány körülménye c. közleményében a szegényparasztság és agrárszocialista mozgalom egyik 1890-es évekbeli központjáról ír. Az alapítás néhány előzménye után levéltári adatok és az irodalom alapján a Munkásegylet megalakulásának történetét ismerteti. 218