Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - IRODALOM - Farkas András: Szakács Kálmán: Mezőgazdasági munkás-érdekképviselet 1896–1944 / 205–209. o.

történetírásunkban a munkás-érdekvédelem és érdekképviseleti szervezetek megteremtéséért folyó harc, a társadalombiztosítás története, vagy éppen bizonyos szociálpolitikai intézkedések bevezetéséért vívott küzdelem bemutatása, kevés teret kapott. A témában 1978-ban jelent meg egy összefoglaló munka: Petrák Katalin: „A szervezett munkásság harca a korszerű társadalombiztosításért" címmel. (Táncsics Könyvkiadó, 1978.) Jó tíz évvel azután, hogy Laczkó István munkája, „A magyar munkás- és társadalombiztosítás története" összefoglaló tanulmányként látott napvilágot a felszabadulás után. (Táncsics, 1968.) Majd egy évvel később ugyancsak Petrák Katalin feldolgozása: „A Magyar Tanácsköztársaság társadalombiztosításáról." (Táncsics, 1969.) Ezek azonban csak részfeldolgozásbk a szóban forgó tárgykörben, amelyek elősegíthetik majd a téma teljes kimunkálásának megvalósulását. Valójában itt még nagyon alapos, gondos, elemzőfeltáró munkára van szükség a történetírásnak e területével foglalkozó szakemberek részéről. Látható, hogy nem kis feladatra vállalkoznak azok, akik a téma átfogó, komplex kimunkálását tűzik célul maguk elé. E munkákon kívül bizonyos résztémák kidolgozására is sor került már átfogó történeti feldolgozásokban, amelyekben csak nagyon érintőlegesen és áttételesen kapott szerepet a rrtezőgazdasági munkás-érdekképviselet alakulása, története. Az említett művek sorát bővíti Szakács Kálmán monográfiája, amely szintén a Táncsics Könyvkiadó gondozásában, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete kiadványaként jelent meg. így most már mondhatjuk: lassan létjogosultságot nyer történetírásunkban a szakszervezeti tevékenység történetének, a munkás-érdekképviselet, érdekvédelem megvalósításáért folytatott küzdelem elemző feltárása, bemutatása. Ez a harc összefügg a magyarországi munkásmozgalom kialakulásával, fejlődésével, a magyar munkásság osztállyá szerveződésének folyamatával. Következésképpen a munkás-érdekképviseleti rendszer megteremtésének gondolata visszanyúlik a múlt század utolsó harmadáig, és összefonódik a magyarországi kapitalizmus kialakulásával, megerősödésével, meglehetősen ellentmondásos fejlődésével és sajátosságaival. Mezőgazdasági munkásságunk és ipari munkások harca által került közel a tudományos szocializmus eszméihez, közvetítésével ismerkedett meg azzal, „szocialista mozgalma és szervezkedése is az ipari munkásság hatására annak segítségével, a szocialista elvek alapján vette kezdetét", állapítja meg helyesen a szerző. Könyvében hatalmas történelmi szakaszt fog át. Sokoldalúan mutatja be a magyarországi szocialista munkásmozgalom kialakulását, fejlődését, a szociáldemokrata párt tevékenységét. Alapvetően pedig végigkíséri a mezőgazdasági munkásság, az agrárproletáriátus önálló szervezetének létrehozásáért folytatott küzdelmet az eszméléstől; az országos szervezet megalakulásának körülményeit és a szervezet tevékenységét a második világháború végéig, pontosabban a népi demokratikus átalakulás kezdetéig. A szerző könyve egy tudományos munkásélet beérett gyümölcse, közel negyedszázados kutatómunka eredménye, részben összegzése is. Tudományos igény, elméleti alaposság és filológiai gondosság jellemzi. Rendkívül széles forrásbázis: korabeli dokumentumok, levéltári források, gazdag sajtóanyag felhasználásával készült igényes, tudományos munka. Tíz fejezetből áll. Tematikusán két fő részre osztható: az első hat fejezet a földmunkás szakszervezet létrehozásának előzményeit, az országos szervezet megteremtésének körül 206