Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András 1915. évi jelentése a vármegyei levéltárak helyzetéről / 173–193. o.

Ilyen állapotokat tapasztaltam többek között Alsó-Fejér, Bács Bodrog, Csanád, Győr, Máramaros, Szolnok-Doboka, Temes, — legfőképpen pedig Baranya vármegyében,

17 melynek régi levéltára,

18 évtizedek óta egy világosságot és levegőt nélkülöző tágas pinczében van felhalmozva és gyertya fény mellett, minthogy a villamos áram, a nagy légköri nedvesség miatt nem működik benne, — igazán megdöbbentő látványt nyújt, — közelebbről vizsgálva pedig a szakembert épenugy, mint a laicust, ha egy csöpp fogékonyság van benne a cultura iránt, valósággal fölháboritja. — Az iratcsomók egy része már szétmállott, elrothadt, másrészét vastag penész borítja, mert a falak állandóan nedvesek, minthogy a nyilasokon az eső és hó lé be csorog és a pinczét - csőrepedés következtében — a viz már többször elárasztotta. A levegő bűzhödt és fullasztó, ugy annyira, hogy a pinczében való tartózkodás, a mint ezt a magam kárán tapasztaltam, — határozottan veszedelmes. — Talán emlékszik még erre a levéltárra Dr. Nemethy Károly államtitkár ur ő méltósága? kinek egyszer, mikor hivatalos dologban Pécsen járt, mint a vármegye gomba telepét

, különös látványosság gyanánt — állítólag — megmutatták.

19 A vármegye urai tehát rossz vicczeken csinálnak a levéltárra, a törvényhatóság első tisztviselője pedig, mikor az ügy érdekében tárgyalni kezdtem vele, a levéltár megmentésére felajánlott minden módozatot ridegen vissza utasított. Mikor pedig — alázatosan bocsánatot kérek ha vétettem volna vele - Nagyméltóságodnak mérsékelt pénzbeli segedelmét is kilátásba helyeztem, arra az esetre, ha néhány szobát levéltári czélokra átalakíttatna, - azt válaszolta, hogy neki más tervei vannak, de azokhoz sok pénz kellene, és olyan kormányzati felfogással szemben, mely a takarékosságot mindennél előbb valónak tartja, nem érzi magát arra kötelezve, hogy a levéltár érdekében valamit tegyen. Különben - úgymond - a pinczében lévő régi írásokra ugy sincs már semmi szükség . . . Baranya vármegyében, hová a török hódítás után sokféle idegen nemzetség telepedett, - a történeti emlékek és más tiszteletre méltó hagyományok cultusa sohasem tudott gyökeret verni. - Tanúbizonyságát adta ennek Stenge Ferencz alispán ur is, a ki nyilatkozatával tökéletesen rászolgált arra, hogy neve a magyar művelődés történet könyvében, örök emlékezetül feljegyeztessék. — Ami pedig a dolog érdemét illeti, senki sem kívánhatja tőlle, hogy történeti érzékkel bírjon és hogy subjectiv meggyőződéseit alkalom adtán kifejezésre ne juttassa: Csakhogy a legerősebb egyéni meggyőződések sem jogosíthatják fel az embert, különösen a köztisztviselőt arra, hogy ellenkező meggyőződése miatt — felelősség terhe alatt - megszabott kötelességét elmulassza. Már pedig kétségtelen, hogy Baranya vármegyében komoly beszámítás alá eső kötelesség mulasztást követtek el az által, hogy a levéltár pusztulását, minden rendelkezésre álló eszközzel, megnem akadályozták. Ha ez teljességgel nem állott módjukban, jelentést kellett volna tenni a belügyi kormánynak, hogy a felelősségtől megszabaduljanak. — De meggyőződést szereztem arról, hogy a levéltár értékesebb részét könnyen és biztosan el lehetett volna helyezni akár azokban az elég száraz és világos földszinti szobákban, a hol most a megőrzésre nem méltó és igazán haszontalan régi számvevőségi iratokat tartják, akár a levéltári főhelyiségekben, mielőtt azokat az ujabbkori közigazgatási iratokkal és segéd könyvekkel megtöltötték volna. 191