Levéltári Szemle, 32. (1982)
Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András 1915. évi jelentése a vármegyei levéltárak helyzetéről / 173–193. o.
Nyilvánvaló tehát, hogy az úgynevezett „ Régi levéltár " nem helyszűke miatt, kényszerűségből, hanem tudatlanságból, vagy gondatlanságból eredő vétkes könnyelműség folytán került a pinczébe. Mindezeknél fogva esedezem Nagy méltóságodnak, kegyeskedjék elrendelni, hogy Baranya vármegye törvényhatósága a pusztuló félben levő régi levéltári iratok megmentéséről, — felelősség terhe alatt — sürgősen gondoskodjék. — Salvavi animam meam! — Végezetre mély tisztelettel jelentem Nagy méltóságodnak, hogy az erdélyi vármegyei levéltárakat már mind megvizsgáltam és ezekre nézve, Nagyméltóságod engedelmével, annak idejében — külön javaslatot óhajtok tenni.' Mert tekintetve véve, hogy Erdélyben ugy az állami, mint a társadalmi élet a Magyarországon uralkodó viszonyoktól sokban különböző belső és külső tényezők hatása alatt keletkezett és még a három nemzet kebelében is egymástól gyakran lényegesen eltérő irányban fejlődött: a levéltárakat ennek megfelelőleg ugy kellene csoportosítani, hogy azok a három nemzetnek önmagukban véve is teljes egészet képező történeteit territoriális összefüggésükben hiven feltüntessék; a politikai intézmények és különböző társadalmi osztályok alakulását, jelentőségét, családi és birtok viszonyait, életmódját, erkölcsét, szokásait, ugy általános emberi, mint különös faji és egyéni tulajdonságait, —jellemző és tanulságos példákkal megvilágosítván, ekkép az általános történeti események keletkezésének okait könnyebben érthetővé és felfoghatóvá tegyék . Tulajdonképen csak a magyar és székely levéltárakról lehet szó, mert a minden körülmények között circum-spectus szászok a saját külön történetükre vonatkozó irott emlékeknek ezt a csoportosítását — minden kormányhatósági intézkedés nélkül — már jobbára végre is hajtották. Mert az erdélyi vármegyék rendezésekor, sőt azóta is, szép csendesen, feltűnés nélkül összegyűjtötték, és Szebenbe , Brassóba vitték a régi szász municipiumok levéltárainak legértékesebb részét. Csak épen különállás-át a nemzeti fejedelmek korában is féltékenyen őrző Beszterczei districtus levéltárát nem sikerült beolvasztani. Meg kell jegyeznem, hogy Beszte reze-Naszód vármegye középkori emlékekben gazdag, nagy tudással és szakértelemmel rendezett és már jobbára módszeresen fel is dolgozott levéltárának, melyet külföldi tudósok is gyakran használnak a vármegyei archívumok között nincsen párja az egész országban. — A szászok tehát fölismerték és megoltalmazták a maguk érdekeit, mialatt nállunk az történt, hogy a Gyulafej érvári és Kolosmonostori hiteleshelyeknek tisztán erdélyi vonatkozású levéltárát a budapesti m. kir. Országos Levéltárral egyesitették, mely nézetem szerint épen olyan helytelen eljárás volt, mint az az irányzat, mely az erdélyi nagy családok levéltárainak a Magyar Nemzeti Múzeumban való deponálását a történet tudomány érdekében propagálta. Erről sokat lehetne írni, de én a jövendőre való tekintetből, most csak figyelmet akarok ébreszteni. Mert végét kellene már vetni annak a káros törekvésnek mely minden anyagi és szellemi tőkét Budapesten szeretne felhelmozni! Kegyelmes Uram! Bármennyire szivemen hordom is a mostoha viszonyok között tengődő vármegyei levéltárak ügyét, mint magyar ember érzem és tudom, hogy ezekben a megpróbáltatásokkal 192
