Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András 1915. évi jelentése a vármegyei levéltárak helyzetéről / 173–193. o.

Megyőződést szereztem arról, hogy a főlevéltárnok

9 már hozzáfogott a rendezés nagy munkájához, de a kezelés, szerelés, a vizi könyvek, anyakönyvek, egyszóval a naponként szaporodó folyó ügyek annyira elfoglalják, hogy legjobb akarata daczára is csak lassan haladhat előre. Van ugyan a törvényhatóságnak szakképzett allevéltárnoka is

,

10 ez azonban csak irattári teendőket végez, különben pedig mostanában (1914. november 8.) - a levéltárba beosztott napidijassal egyetemben — hadi szolgálatot teljesít. A levéltárban a XVII. századnál régebb keletű iratok nincsenek; ezeket is jobbára a pörcsomókból szedegették össze s csekély történeti fontossággal birnak. Közhírrel beszélik, hogy „bérezés hazánk" egyik jeles történetirója, állítólag 1892. évben, az akkori alispán és levéltárnok tudtával, de téritvény nélkül, nem kevesebb mint két zsák régi irást vitt volna el a Csáky szalmájának tekintett fogarasi levéltárból, hogy azt, a történettudomány érdekében, - a végpusztulástól megmentse. De hát az ilyen gazdátlan közhíren nem tanácsos elindulni. Az 1633. évtől fogva meglévő közgyűlési, első sorban törvényszéki jegyzőkönyvek műveltség- és jogtörténeti szempontból igazán nagybecsüek. A fogarasi várkapitányok elnöklete alatt ítélkező felső széken megindított, vagy az udvarbirák és a boérok székiről oda felebbezett polgári és büntető pörök oly gazdag forrást nyitnak meg a szaktudomány előtt, melyből eddigelé még csak kevesen merítettek. A bűnesetek legnagyobb része paráznaság, a minek nyilván az a magyarázata, hogy Fogarasban, mint fontos hadászati helyen, a rendes várőrségen kívül még igen sok lézengő katona tartózkodott. De hatalmaskodás, lopás, orgazdaság, becstelenités is gyakran fordult elő. Boszorkányság, „büvösbájosság" miatt csak egy pár asszonyt vontak kereset alá, kiket a bíróság, a tisztító eskü letétele után, föl is mentett. Az Ítéletekben a kort általában véve jellemző szigorú erkölcsi felfogás mellett, bölcs megfontolás józan mérséklet, sok igazságérzet és emberséges jóindulat nyilvánul. - Mintha csak a birák lelkükbe vésték volna az 1671. évi jegyzőkönyv első lapján olvasható következő bibliai idézetet: , Jól meglássátok az mit cselekesztek, mert nem ember képében ítéltek, hanem az Urnák képében, ki az ítéletben veletek lészen. Azért az Urnák félelme legyen rajtatok; okkal cselekedjétek és szorgalmatosak legyetek. Mert az mi Urunknál, Istenünknél nincsen hamisság, sem személy válogatás, sem ajándék vétel." Egy földes asszony 1646. évben azzal vádolta a tulajdon jobbágyát, hogy házát felverte, ládáját feltörte és abból egy skófiumos patyolat keszkenőn kivül, még 50 frtot is ellopott. A vádlott beösmerte a vétket, csak részegségével mentegetődzött. A bíróság azonban, súlyosbító körülménynek tekintvén azt, hogy a ház, minden javaival együtt reá volt bizva elitélte a bűnöst, mert „az részegség - úgymond - senkit meg nem ment, sőt inkább kárhoztat." Annak okáért bizony megérdemelné az akasztófát, de ha földesasszonya könyörülni akar rajta rajta, szabad legyen vele. A kárvallott özvegy megkegyelmezett neki, de reversalist követelt tőle, hogy ha ennek utánna csak 10 pénz árát is lopna, minden törvénykezés nélkül simpliciter felköttessék. Olvasván e sorokat, az ember önkénytelenül a modern büntető jogi eljárásunkban gyakorlatba jött feltételes elitélésre gondol és tisztelettel hajlik meg a régi magyar igazságszolgáltatás bölcsessége előtt. Hogy a birák személyválogatás nélkül Ítéltek, bizonyítja a következő eset: 179