Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Róbert: Komáromy András 1915. évi jelentése a vármegyei levéltárak helyzetéről / 173–193. o.

Apaffy Mihály fejedelemsége alatt, 1680. évben történt, hogy bizonyos Anna nevezetű leányasszonyt tiszti kereset alá vontak, mivel „az fertelmes testnek buja kívánságából" állandóan paráználkodott és Fogaras városának nagy megbotránkoztatásával, gazdája házánál háromszor is fattyat vetett

. A közvádló halált követelt fejére, ugy hogy előbb megkínoztatván, lófarkára köttessék és más hozzá hasonló „czégéres nagykurváknak példájokra és örök emlékezetekre" a város utczáin, hóhér által meghurczoltassék. A leányzó töredelmesen bevallotta, hogy őt gazdája nemes Pattantyús Kristó*f csábította el, házasságot ígérvén neki és mind a három gyermek tőle való. Pattantyús Uram eleinte megpróbálta tagadni a dolgot, ötölt-hatolt, méltatlankodott, szégyenkezett, de végre is kijelentette, hogy feleségül veszi azt a személyt, nem azért — úgymond — hogy talán a büntetéstől félne, mert ártatlanságát be tudja bizonyítani, hanem csak könyörületből, mivel jól viselte gondját. Minthogy pedig nem forgott fenn házasságtörés, mert mind a ketten szabadok voltak, a birák arra ítélték őket, hogy mentül .

hamarább eklézsiát követvén, azután vegyék el egymást. „Ha penigleg eklézsiát nem követnek, itt a hol az botránkozás lőtt, törvények legyen". így menekedett meg Pattantyús Kristóf a fogarasi pellengértől

, de elég büntetés volt reá nézve a szégyen és megaláztatás, mivel hogy nem csak előkelő, gazdag nemes ember, hanem még a fejedelem ő nagysága székinek is esküdt birája vala. — Elveszett a becsülete örökre Fogaras városában. A szigorú erkölcsökre nézve jellemző, hogy nem csak a csókolózást, hanem még a kendőzést is véteknek tartották. Egy ítélet indokolásában azt olvassuk, hogy „az csókolódás elei az fajtalanságnak". A paráznasággal vádolt Görög Márkus hitvesének pedig azt vetették szemére, hogy leánykorában „kendőzte, kentefitélte" magát, csakhogy könynyebben férjhez mehessen. A ki mást becsületében rágalmazott, gyalázott, a tiszteket hivatalos eljárásuk közben lehamisolta annak nyelvéből egy darabot levágtak, ha csak 12 frt birságon meg nem mentette magát. A gyermekrablásra, illetőleg a legritkább bűnesetek közé tartozó emberkereskedésre is találunk példát a jegyzőkönyvekben. Komán Hadulyt, Lázár Montát és czinkostársait azzal vádolta a főtisztség, hogy Fogaras földén, hol együtt, hol másutt, hol titkon, hol nyilván czigányfiukat és lányokat lopdostak, kiket aztán Havasalföldében, jó pénzen eladogattak, mely pogány szokás az oláhokban szinte természetté válott. Mivel 'pedig, igy allegált a közvádló — a Hármas Könyv értelmében még az oktalan marhának ellopásáért is meg kell a bűnösnek halni, haljanak meg azok is — mint nyilvánvaló orrok — a kik lelkes állatot, ugy mint embert loptak. Lázár Monta beösmerte, hogy őt halálos fenyegetéssel kényszeri tették arra, hogy a lopott gyermekeket Havasalföldébe bevigye, de útközben megszökött s hazatérvén feljelentette a dolgot Radul és Serbán ispánoknak. A bíróság megkegyelmezett neki, Kománra azonban a kihallgatott tanuk rábizonyították a vétket s halálra ítéltetvén, 1647. június 21-én felakasztatott. — A Fogaras városában lakó görög kalmárokra vonatkozólag is van egynéhány érdekes feljegyzés. Ezeknek rendes kereskedő társaságuk és egymás közt való ügyes bajos dolgaik igazítására külön birájuk volt, a ki Brassóban székelt. Posztóval, sáfránynyal, borssal s más Törökországból hozott portékával, sőt a XVII. század vége felé már dohánynyal is (tubák) 180