Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Ivanyos Lajos: A Magyarországi Református Egyház levéltárügye a reformációtól 1715-ig / 141–168. o.

Erdélyben a püspöki levéltárnak 1589-ig visszanyúló okmányai az 1849. évi enyedi pusztuláskor elégtek. Másolatban vannak meg 1606-tól az erdélyi zsinatok végzései. Iratok csak 1700-tól kezdődően maradtak fenn. A háromszéki (Rikánbelöli) kommunitás irataiból maradt pár irat a 17. század második feléből.

42 A szuperintendenciális vonatkozású iskolai iratokkal kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a debreceni kollégiumi levéltár ősanyagának sorozata 1588-ban kezdődik a „Protocollum Subscriptionale . . ."-val, amikor kötelezővé tették a külföldre menő ifjak kötelezvényadását arra nézve, hogy hazajövet lelkészi szolgálatba állnak. A régi iskolatörténeti okmányok között szerepel 1561-ből Arany Tamás inquisitiójának eredeti példánya. A levéltár régi iratanyagára és egyben az iratveszteségekre mutatnak Bakóczi Jánosnak 1549-től kezdődő iratokat feljegyző névmutatói.

43 A tiszáninneni egyházmegyéket kerületi szervezet nélkül közös érdekeltségben összefogó sárospataki iskolának az irattermelődése egészen 1531-ig nyúlik vissza.

44 b) Traktusok irattermelődés és irattárak nyomai Az egyházmegyék vagy traktusok (esperesség, szenioratus) irattermelődésében nagyobb mértékben voltak a termelt és az elhelyezett iratok is. A szuperintendenciákéhoz hasonló volt az irattermelődés, de részletesebb feljegyzésekkel és bővebb iratanyaggal. Mivel a traktusokban hajtották végre a szuperintendenciális rendelkezések java részét, a traktusokban folytak a vizitációk és itt tárgyalták először a peres ügyeket. Fel kellett jegyezni a rendelkezéseket és panaszokat, részletes jegyzéket kellett vezetni a gyülekezetekről és lelkészekről jelentéseket kellett készíteni a zsinat elé. Az esperességi irattermelődés megelőzte a szuperintendenciálist. Már a szuperintendenciák alakulása és a vonatkozó zsinati rendelkezések előtt is voltak az espereseknek a gyülekezetekre, lelkészekre és a parciálisokra vonatkozó feljegyzéseik.

45 Egy közlés 1874-ben Sinai Miklós feljegyzéseiből vett adat alapján határozottan leszögezi, hogy a szabolcsi traktusnak már 1547-ben volt matrikulája. Olyan magánjellegű esperesi jegyzék mindenesetre lehetett az esperességek alakulásától kezdve, amelyben a szenior bejegyezte a legszükségesebb eklézsiális nyilvántartanivalókat, sőt a reformációhoz csatlakozott régi plebánus salláriumát is. De a protestáns esperességek szervezkedésének egészen kezdő stádiumában még túl korai ilyen „traktus matrikulája". Hiszen az 1545. évi medgyesi zsinat még csak elvi kijelentéseket tesz, az ugyanebben az évben tartott erdődi is csak a római katolikus főpapoknak való engedelmesség felmondását mondja ki, még az 1554. évi óvári zsinat is csak az esperesek választásának szükségességével foglalkozik és csak akkor választanak esperest. Tévedés a szabolcsi matrikula dátumának a leszögezése. Sinai feljegyzése nem a matríkulának, hanem az abban jelzett papi fizetésnek az idejéről szól. De még erre nézve is feltehető olvasási tévedés, mert a szabolcsi traktusnak a 17. századból fennmaradt jegyzőkönyvébe a salláriumok azzal a megjegyzéssel vannak beírva, hogy a jegyzék „ex Archivo Anno 1597." vétetett.

46 A vonatkozó feljegyzésekből és pár, fennmaradt régi omniáriumból az tűnik ki, hogy aló. század utolsó évtizedétől kezdték vezetni a traktusi „matricula"-kat vagy „protocollum"-okát, mint a vizitációk és a hivatalos traktusi ügyek feljegyzéseit. Az „omniárium", „matricula" vagy „protocollum" 147