Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Ivanyos Lajos: A Magyarországi Református Egyház levéltárügye a reformációtól 1715-ig / 141–168. o.

elnevezés alatt, akár gyűlési akár vizitációs feljegyzések domináltak is a mindenes könyvben, vegyesen ebbe írta össze a szenior a traktus ügyeit: gyűlések és vizitációk lefolyásának a feljegyzései közben a kapott rendeleteket, fegyelmi ügyeket, lelkészek névsorát, gyülekezetek és egyházi szolgák béreinek nyilvántartását.

47 A vizitációk anyaga sokszor annyira széles körű és a vizsgálatok jegyzőkönyvének szövege annyira fontos volt, hogy a 17. században már külön kezdték vezetni az ún. „vizitációs jegyzőkönyveket." Ezt, benne a gyülekezetek vagyoni és javadalmi nyilvántartásával a szeniornak magával is kellett vinnie az egyházlátogatások alkalmával. De még ezekbe a külön vizitációs jegyzőkönyvekbe is került egy-egy másnemű beírás. Ha csak ilyen jegyzőkönyv volt, akkor egyéb ügyek is ebbe kerültek, ha volt még külön matrikula is, akkor vagy egyikbe, vagy másikba bemásolták a felsőbb egyházi és világi rendeleteket is. A 17. század közepétől kezd a „Rendelések könyve" különválni a protokollumtól, a 18. században pedig már rendszeres darabja a traktusi iratanyagnak. A traktusi számadásokat általában a többi feljegyzések közt a traktus matrikulájába vezették be, legfeljebb külön számadási iratok voltak itt-ott. A külön számadási könyvek csak a 18. században kezdtek feltűnni. Külön iratanyag a traktuson is kevés szerepelt. Ilyen volt egy-két egyezkedési bizonyságlevél, eredetiben megőrzésre eltett szerződés, esetleg külön összeírt dézsmajegyzék, adósságlevél, perirat vagy panaszlevélre adott válasz, ami az esperesi ügykezelésben termelődött.

48 A mindenes könyvekben vezetett feljegyzéseket jellegzetesen mutatják a fennmaradt ilyen „omniáriumokban" található bejegyzések. A beregi egyházmegye első protokolluma másolatának a felirata jelzi már, hogy miféle feljegyzések vannak benne: „ . . . Melyben vágynak az 1593-ik esztendőtől fogva az 1631-ik esztendeig tétetett tractusi jegyzések Tájai Nagy Bertalan esperesnek halálától fogva." Ezek a jegyzések pedig a tartott gyűlések határozatai és a traktusnak időközben felmerült dolgai. A szabolcsi egyházmegye első jegyzőkönyvében a traktusbeli egyházakban először megállapított „Praedicator fizetése" és „Mester bére" 1597. évi jegyzékeit találjuk a 17. század 30-as éveitől kezdve bejegyzett legkülönbözőbb eklézsiális feljegyzésekkel együtt. Vegyesen váltakozva következnek: kongregációkról és parciális zsinatokról való feljegyzések, — közben generális zsinat végzései is —, „series ecclesiarum", „dislocatio seriesse", szeniorok listája, tiszántúli püspökök névsora 1551-től, fegyelmi rendeletek, reverzálisok, sőt az egyes esperesek pénztári feljegyzései, az „introitus"-ok és „exitus"-ok is.

49 A borsodi protokollum „ . . . 1596-tól 1657-ig terjedő időből foglalja magában a visitatiókat ... A visitatiók lefolyása 1-314 oldalt tesz ki s ez minden egyháznál leírja a papi, és ahol volt, a tanítói, kápláni, rektori, egyházfi és harangozói fizetéseket, a templom, helyesebben az egyház ingatlan javait, néhol az egyház javára tett adományozásokat, a lelkészek nevét, a vizitálás alkalmával bizonyságtevőket (fatentes) és jelenlevőket (praesentes). A lap alján, tétjén vagy szélein látjuk a későbbi visitatiók bejegyzéseit, a viszonyok változásai szerint, vagy egyes partialis, vagy generális conregatióknak, vagy synodusoknak az illető egyházra vonatkozó határozatait. ... az akkori visitatiók alkalmával a könyvet a vizitatorok magukkal hordták s úgy szúrták közbe a tapasztalt változásokat. Csaknem minden esperesnek a kezenyomát fel lehet ismerni e bejegyzésekben. Ezenkívül van benne egy szép lelkész-eskető formula, egy lelkész-exmittálási bizonyítványminta, egy többlapnyi latin 148