Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - FIGYELŐ - Tamáska Péter: Archivum Trebonense / 137–140. o.

Tamáska Péter ARCHÍVUM TREBONENSE A huszita háborúk során a csehországi főnemesi családok és a menekülő német polgárság Délcsehországban vetették meg a lábukat. Ez és az Ausztria és Itália felé vezető kereskedelmi utak felvirágoztatása már a 15. század közepén új városok alapításával és a vidék gazdasági felvirágoztatásával járt. Ekkor és a 16. század folyamán alakult ki a délcsehországi városokra oly jellemző renaissance városkép, amelynek egyik legszebb példája a treboni. A Bécs—Prága útvonalon fekvő határváros egészen a cseh reformkorig regionális jelentőségű volt. A ma is csak mintegy 10 000 lakosú kisváros mind külső képében, mind lélekszámát tekintve megőrizte évszázados arculatát. A városka múltbeli jelentőségére utal az is, hogy itt található a délcsehországi területi levéltár. „Trebon számomra a szent várost, Mekkát jelenti és Isten adja, hogy így legyen ez továbbra is a jövő cseh történész nemzedékei számára." A mondatot Frantisek Palacky, a modern cseh történetírás atyja Trebonban őrzött leveléből idézem s valóban, a Treboni Állami Területi Levéltár ma is Csehszlovákia legrégibb és legnevezetesebb levéltárai közé tartozik. Kezdetei a Rozmberk (Rosenberg) család délcsehországi hatalmának megerősödésével függnek össze. A Rozmberkek azok közé a nagy bárói családok közé tartoztak, akik az oklevelek jogbiztosító szerepét korán felismerték. Éppen ezért először Zlatá Korunában, az ottani kolostorban helyezték el okleveleiket más nagybirtokos családokéval együtt, majd a fenyegető huszita támadások elől Krumlovba menekítették. A várost Petr Vok z Rozmberku aló. század végén a Habsburgoknak eladta, a családi levéltárat és a könyvtárat pedig új rezidenciájában, a treboni várkastélyban helyezte el. Az archívum itt vészelte át viszonylagos biztonságban a 30 éves háborút. A történeti értékű anyagot Vaclav Brezan, a Petr Vok szolgálatában álló levéltáros és történész rendezte s ezzel lerakta a később oly nagyhírűvé vált treboni levéltár alapjait. A 17. század végén, a Schwarzenberg család alatt nagyméretű építkezések folytak, amelyek során az ún. „hosszú folyosó" (dlouha chodba) alatt 24 nagy helyiséget alakítottak ki a levéltár számára. A mai fondok és állagok egy részét is abban az időben újrarendezték. A II. világháború után bekövetkezett nagy társadalmi változások során a treboni levéltár állami tulajdonba került és a Treboni Mezőgazdasági és Erdészeti Levéltár része lett. Ettől függetlenül 1951-ben ugyancsak Trebonban jött létre az a körzeti levéltár, amely a Ceské Budejovice-i körzet államigazgatási, jogszolgáltatási és egyházi szerveinek iratait őrizte. A két levéltár egy a levéltárakról szóló 1954-es kormányrendelet alapján egyesült, majd 1956 elején ide olvasztották be a Cesky Krumlovban, a Jindrichuv Hradecben és Őrlikban működő mezőgazdasági és erdészeti levéltárakat, amelyek Trebon fióklevéltáraként működnek jelenleg. A négy helyen őrzött iratanyag terjedelme mintegy 22 ezer iratfolyóméter, a dolgozók létszáma 35 körül mozog. Az új intézmény feladata lett a délcsehországi körzet állami levéltári fondjainak őrzése és kezelése. Az egyházi körzeti levéltár feladatát az új állami levéltár I. osztálya vette át. Az 1695-1850 közt működő kerületi hatóságok, kolostori levéltárak - különö137