Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Sasvári Matild: Törvényhatósági gazdasági felügyelők jelentései, 1922–1943 / 119–129. o.

A Bethlen-kormány működésének első évében, nagyatádi Szabó István minisztersége idején merült fel ismét a mezőgazdaság vármegyei szakszervének újbóli központosítása, vagyis egységes állami irányításának szükségessége. A bevezetőben már idézett 1921. évi XLÍI. te. immár kifejezetten a gazdasági felügyelői szolgálatról szóló és 1. §-ában megállapítja, hogy „a m. kir. gazdasági felügyelők a Földművelésügyi Minisztérium fennhatósága alá tartozó állami tisztviselők. Létszámukat és az alkalmazásukkal felmerülő költségeket, éspedig úgy a személyi, mint a dologi kiadásokat, a Földművelésügyi Minisztérium költségvetésében kell előirányozni." Több mint ötven évnek kellett elmúlnia ahhoz, hogy az ország legfőbb termelési ágának színvonalas és hatékony irányításánál nélkülözhetetlen intézmény végre megvalósuljon. De még ekkor is csak az első világháború következményeinek köszönhetően - pénzügyi szempontból a legkevésbé alkalmas időpontban —jött létre. Meg is állapítja a törvényjavaslat indokolása, hogy „a gazdasági felügyelőségek munkaerejének növelése, a gazdasági felügyelők létszámának szaporítása talán sohasem volt kevésbbé időszerű, mint éppen a jelen pillanatban, amikor minden vonalon az állami alkalmazottak létszámának csökkentésére kell törekednünk. De másfelől a mezőgazdasági igazgatás ezen hivatali szerveinek kiépítése sohasem volt annyira szükséges, mint éppen jelenlegi gazdasági helyzetünkben, amikor birtokviszonyaink rendezésére és mezőgazdaságunk minél tökéletesebb kifejlesztésére minden erőnket meg kell feszítenünk. És bizonyos tekintetben sohasem volt erre ilyen kedvező alkalom. Úgy az elszakított országrészeken, mint megmaradóit hazánk területén különböző szolgálati ágakban meglehetősen nagy számú gazdaságilag képzett tisztviselő vált szabaddá. Ezek értékes munkaerejét bűn volna megmaradt hazánk mezőgazdasági fejlődésének szolgálatába nem állítanunk, mert hisz ezeknek különben is szerzett joguk és igényük van arra, hogy az állam gondoskodásában részesüljenek. A gazdasági felügyelői szolgálat kiegészítését tehát az államháztartás szempontjából sem szabad úgy tekinteni, mint egyszerű tisztviselői létszámszaporítást, mert hisz lényegében jóformán csak arról van szó, hogy a más téren felszabadult, de a gazdasági felügyelői szolgálatban igen jól használható tisztviselők munkaerejét e téren hasznosítsuk." A gazdasági felügyelőségek feladatkörét a törvény a következőképpen határozta meg: „A vármegyei m. kir. gazdasági felügyelőségeknek feladata, hogy a földmívelésügyi minisztert működési területük mezőgazdasági viszonyairól mindenkor szakszerűleg tájékoztassák és a mezőgazdaság előmozdítását célzó kezdeményezéseit működésük területén megvalósítsák. Feladatkörük kiterjed a mezőgazdaság mindazon ágaira, amelyek szolgálatára a földművelésügyi kormányzat a vármegye területén külön szakhivatalokkal nem rendelkezik. A vármegyei m. kir. gazdasági felügyelőségek képviselik működésük területén a földművelésügyi kormányzatot mindazokban a hivatali eljárásokban, amelyekben a mezőgazdaság érdekei érintve vannak, kivéve, ha a földművelésügyi miniszter esetről-esetre másként intézkedik. Egyébként a vármegyei rn. kir. gazdasági felügyelőségek végzik működési területükön a mezőgazdasági igazgatás keretében felmerülő mindazokat a tennivalókat, amiket törvényi intézkedések a m. kir. gazdasági felügyelőségekre ruháznak és amiket a földművelésügyi miniszter állandóan vagy esetről-esetre a m. kir. gazdasági felügyelőségekre rábíz." 125