Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Sasvári Matild: Törvényhatósági gazdasági felügyelők jelentései, 1922–1943 / 119–129. o.

A törvény értelmében a gazdasági felügyelői szolgálatot alsóbb szinten a járási, felsőbb szinten pedig a vármegyei gazdasági felügyelők látták el. E feladatkörnek megfelelően a törvény az addigiaknál magasabb szakmai és etikai követelményeket támaszt a személyzettel szemben: „M. kir. gazdasági felügyelővé csak azt lehet kinevezni, aki magyar állampolgár és valamelyik felsőfokú magyar mezőgazdasági tanintézet szabályszerű elvégzését igazolja, vagy pedig akinek külföldi hasonló tanintézetben megszerzett oklevele Magyarországon honosítva van." (3. §) E törvény életbelépte után kinevezett m. kir. gazdasági felügyelőket csak az esetben lehet állásukban véglegesíteni, ha azokat a gyakorlati mezőgazdasági, közgazdasági és közigazgatási ismereteket, amikre a mezőgazdasági igazgatásban szükség van, m. kir. gazdasági felügyelői államvizsga letételével igazolják." (2. §) „A vármegyei m. kir. gazdasági felügyelőségek tagjai és a járási m. kir. gazdasági felügyelők semmiféle mellékfoglalkozást, sem magánosok részéről szakértői megbízást nem vállalhatnak." (18. §) A törvény végrehajtásának részleteit a m. kir. földművelésügyi miniszternek a belügyminiszterrel egyetértőleg kiadott 1923. évi 84251/XII. A. 2. 1923. számú rendelete szabályozta. E rendelet 40. §-a értelmében a járási gazdasági felügyelő minden naptári év végén jelentést szerkeszt, amelyben tömören összegezi a működési területén „előfordult jelenségeket és működési területének gazdasági viszonyairól rövid, de minden részletre kiterjedő hű és tartalmas jelentést ad. Ezen évi jelentést minden év január hó 15-ig a vármegyei gazdasági felügyelőséghez beterjeszti." A rendelet 52. §-a szerint pedig „A vármegyei gazdasági felügyelőség naptári évvégén a járási gazdasági felügyelők által . . . beterjesztett évi jelentések adatainak felhasználásával és ezen adatoknak saját észleletei alapján való kiegészítésével évi jelentést szerkeszt s azt minden év február hó l-ig a földművelésügyi miniszterhez felterjeszti." 1940-ben a földművelésügyi miniszter 80.659/1940, IV. A. 1. szám alatt tovább szabályozta a gazdasági felügyelőségek évi jelentésének szerkesztését az alábbiak szerint: „Minthogy a m. kir. gazdasági felügyelői szolgálat a gazdasági igazgatás sok ágazatára terjed ki és az egyes ágazatok ügyei a vezetésem alatt álló minisztérium különböző ügyosztályainak ügykörébe tartoznak, a gazdasági felügyelőségek részéről felterjesztett évi jelentés egyes fejezetei más és más ügyosztályt érdekelnek. Ehhez képest a múltban kialakult az a gyakorlat, hogy a felügyelőségek az évi jelentést összefűzötten terjesztették fel, a kívánt célnak nem felelt meg, mert így a jelentéseket az érdekelt ügyosztályokhoz csak teljes egészükben, sorjában lehetett továbbítani, ami nagy időbeli késedelemmel járt és ez a jelentésben foglaltak időszerűségének kárára vált. Ennek kiküszöbölése érdekében az évi jelentés szerkesztése és felterjesztése tekintetében az alábbiakat rendelem. 1. Az évi jelentésnek egy-egy ügyágazatára vonatkozó és más-más ügyosztályt érintő fejezetei - az eddig is használt címek szerint — külön-külön lapokon készítendők el. 2. A lapok mindegyikén meg kell jelölni a felügyelőség nevét és az évet, amelyre az évi jelentés vonatkozik." Végül 1941-ben a földművelésügyi miniszter közölte azokat a főcímeket, amelyek alatt a gazdasági felügyelőségek egyévi működésükről beszámolni tartoztak. 126