Levéltári Szemle, 32. (1982)

Levéltári Szemle, 32. (1982) 1. szám - HIVATALTÖRTÉNET - Pető Iván: A Könnyűipari Minisztérium hivataltörténete, 1949–1967 / 81–118. o.

közvetlenül felelősséggel, hanem az illetékes miniszterhelyetteseknek. Ennek megfelelően a vállalatok utasításokat — az elképzelés szerint - csak egyetlen személytől, az ágazatilag illetékes miniszterhelyettestől kaphattak. Már az 1963-as minisztériumi átszervezést megelőző tervezetek is mutatják, hogy a változtatások funkcióját, értelmét nem, vagy alig-alig látták a végrehajtásban illetékesek. Az új minisztériumi működési szabályzat előterjesztésekor a Minisztériumi Titkárság - szándéka ellenére — tulajdonképpen azt igyekezett bizonyítani, hogy minden szervezeti változás ellenére minden marad a régiben: „Miután megszűnik a minden ügykörre területileg illetékes általános „gazda" - az iparigazgatóság, — külön fontosságot nyer, hogy minden ügycsoportnak egyértelműen meghatározott „gazdája" — illetékes főosztálya — legyen." Az elmondottaknak megfelelően a Könnyűipari Minisztérium feladatai 1963 közepétől sem változtak meg. Az új működési szabályzat szinte szó szerint ugyanazokat sorolta fel minisztériumi feladatként, mint a korábbiak: „A Könnyűipari Minisztérium végrehajtja a Párt határozataiban, a jogszabályokban és távlati és éves népgazdasági tervekben . . . előírt feladatokat." Irányítja a két alárendelt iparágban (amelyeket a korábbi iparigazgatóság munkamegosztásának megfelelően tizenkét tételben soroltak fel) a gyártmányokat előállító vállalatokat. Technikumokat, ipari tanuló intézeteket, diákotthonokat, kutató és szervezőintézeteket, minőségellenőrző intézeteket, gépipari, tervező, készletező, áruforgalmi és egyéb kisegítő jellegű vállalatokat tart fenn. „ . . . irányítja és szervezi a távlati fejlesztési és nemzetközi együttműködést, irányítja a termelést, jóváhagyja a vállalatok terveit, ellenőrzi a tervek teljesítését, szervezi: a vállalatok gazdaságos működését, a termeléshez szükséges kiemelten tervezett alapanyagok beszerzését és készletezését, anyagok és áruk forgalmát .. ." stb. stb. A változások tehát nem a feladatokban, funkciókban, hanem csupán a szervezetben következtek be. A Könnyűipari Minisztérium működési rendjét a következők jól jellemzik: „A vezetők egységes apparátusát a minisztérium főosztályai képzik, amelyek az ügyeket döntésre előkészítik. A főosztályok — a szervezeti megoszlás szerint — a miniszternek, vagy első helyettesének vannak alárendelve, a területi miniszterhelyettes azonban bármely általános főosztály" vezetőjét — a Termelési főosztályon az érintett szakmai osztály vezetőjét közvetlenül is - utasíthatja irányított területét érintő javaslat, véleményezés, ellenőrzés végrehajtására ... a feladat megoldásának mikéntjére (pl.: az igénybeveendő anyagi eszközök mennyiségére) vonatkozó utasítást nem adhat, meghatározhatja azonban a munka mélységét, kiterjedését, elvégzésének módját és főként azt az eredményt, amit el kell érni." Az 1963. július 1-én életbelépő működési szabályzat lehetővé tette, hogy a felsőbb utasításra megszűnő ágazati iparigazgatóságok helyét, szerepét új részlegek vegyék át. Már a szabályzatban foglaltak alapján feltételezhető volt, hogy új szervezeti egységek fognak fokozatosan a megszüntetett régiekkel közel egyenrangúakká válni: „A Termelési főosztály szakmai osztályai képezik egyben a területi (értsd: ágazati — P. I.) miniszterhelyettes operatív ügyintézéssel és a vállalatok számára kiadott intézkedések nyilvántartásával, a vállalatok eligazításával, tájékoztatásával megbízható apparátusát" — írta a működési szabályzat. 114