Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - IRODALOM - Kállay István: Theodor Mayer: Verwaltungsreform in Ungarn nach der Türkenzeit / 560–561. o.

Theodor Mayer VERWALTUNGSREFORM IN UNGARN NACH DER TÜRKENZEIT Zweite, durchgesehene und erganzte Auflage. Herausgegeben von Josef Fleckenstein und Heinz Stoob. Bearbeitet von Adalbert Tóth. Jan Thorbecke Verlag. Sigmaringen 1980.147 p. Éppen 70 éve annak, hogy 191 l-ben napvilágot látott egy fiatal bécsi levéltáros, Theodor Mayer pályafutásának időrendben a második legnagyobb vállalkozása, Magyarország török utáni közigazgatási berendezkedésének a története. Theodor Mayer hosszú élete (1883—1972) alatt számos nagyjelentőségű művet alkotott, történeti iskolát hívott életre és vezetett, számunkra, magyarok számára mégis ez a legfontosabb munkája. Nincs a korszakkal — beleértve a 18. századot is — foglalkozó történész, aki ne Theodor Mayer művét venné elő, ha az Einrichtungswerkről ír, vagy azt tanulmányozni akarja. Maga a szerző — mint minden igazi történész — sohasem volt elégedett a művével és hosszú évek során gyűjtött hozzá újabb anyagot; tervezte új, bővített és átdolgozott kiadását. Dolgos élete azonban erre nem sok időt engedélyezett, úgyhogy a kiegészítések csak hagyatékban maradtak ránk. Annál nagyobb a kiadó és az átdolgozást, kiegészítést végző Adalbert Tóth érdeme e második kiadás megjelentetésében. A munkát felesleges bemutatni, hiszen a magyar történészek egész nemzedékei nevelkedtek rajta, akár egyetemi kötelező olvasmányként, akár forrásmunkaként használva. Mégis emlékeztetőül valamit a kötet tartalmáról, amely a témát öt fejezetben dolgozza fel. Az első fejezet a Magyarország 1683 előtti politikai viszonyait és igazgatását tárgyalja. Hangoztatja, hogy a magyarországi igazgatás a középkori rendi állam jegyeit viselte magán, amelyben csak lassan jutott érvényre a hivatalnok-állam. Ez utóbbi az uralkodó érdeke volt, aki egy bürokratikus abszolutizmust készített elő. Ebben a fejezetben mutatja be a szerző a korábbi reformjavaslatokat (Montécuccoli, Jörger, Hocher, Kinsky). A második fejezet a provisorikus igazgatásról és az első reformokról szólva, bemutatja az ideiglenes hivatalokat, feladataikat, tisztviselői állományukat. Ismerteti az 1688-ban létrejött Kommissio és Subkommissio feladatait, munkamódszerét és munkáját. Itt kerül sor Kollonitsch életútjának és jellemének a leírására. A következő fejezetet a szerző az Einrichtungswerk-nek szenteli. Ezen belül különös hangsúlyt nyernek a tervezetnek a hitelélet, a kereskedelem, az ipar, az állattenyésztés, a pénzügy és a tudományok fellendítésére tett javaslatai. A kor szellemét tükrözi a királyi regálék bérbeadására tett előterjesztés. A következőkben az Einrichtungswerk további sorsát ismerhetjük meg: elsősorban azt a támadást, amely a hadsereg (elsősorban Caraffa) oldaláról érte az érseket, amiért a Magyarországon működő katonai parancsnokok visszaéléseit szóvá tette. Theodor Mayer pontról-pontra végigköveti az Einrichtungswerk egyes javaslatainak későbbi — esetleg csak 18. századi (pl. a helytartótanács) — megvalósulását. Ennyiben a kötet nem tér el a szerző eredeti kiadásától.* Ami új benne, az elsősorban az azóta megjelent irodalom. Ezt Adalbert Tóth a bevezetésben mutatja be. Idézi Szekfű Gyula és Wellmann megállapítását, akik az Einrichtungswerk-ben csak a magyarság megSőt, az új kiadás a korábbi hibákat is konzerválta. Ld. pl. a 30. lapon az 50. lábjegyzetet.) 560