Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - IRODALOM - Horváth Lajos: "Ha majd a szellem napvilága..." Az iskolán kívüli népművelés Hajdú-Bihar megyében 1867–1919. Debrecen, 1979. / 550–553. o.

kötet már 1978-ban megjelent ennek a sorozatnak 11. számaként „Éhe kenyérnek, éhe a Szónak. Éhe a Szépnek ..." címmel. Ez a kiadvány 158 forrást, a mostani pedig 148-at tartalmaz, a két kötetben tehát összesen 306 levéltári, sajtó, irodalmi stb. dokumentum található. A „Ha majd a szellem napvilága ..." című kötet munkatársai Béres András, Gazdag István, Geller Ferencné, Mervó Zoltánné, Nagy Gyuláné, Pásti Judit, Tóth Béla és Ujlaky Zoltán, lektorai Bényei Miklós és Szekeres Antal, zömükben ugyanazok, akik az előző kötetet megalkották. A kiadványban öt csoportban sorakoznak a források: 1. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete, 2. Ismeretterjesztés, 3. Olvasási kultúra, 4. Művészeti nevelés. Ez eddig megegyezik az előző kötet szerkezeti beosztásával. Az 5. rész a két forradalom időszakának művelődési viszonyait mutatja be. A munka-kollektíva a Hajdú-Bihar megyei Levéltár fondjaiból feltárta Bihar és Hajdú vármegyék alispánjainak iratait, Debrecen város Tanácsának, Törvényhatósági Bizottságának, Debrecen város főispánjának és Népnevelési Bizottságának iratait, valamint az egyesületi iratokat és a tanácsköztársasági gyűjteményeket. Kiegészítő kutatást végeztek az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének, az MSZMP MB Archívumának, valamint a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltárnak iratanyagában és a korszak sajtójában. A kötetben megtalálhatók azok az országos jellegű és érvényű dokumentumok is, amelyek az iskolán kívüli népművelést az egész magyar hazában voltak hivatottak előmozdítani. PL: Eötvös József felhívása a népnevelési egyletek alakítására, a népoktatási körök alapszabályai, Eötvös József válasza Irányi Dániel képviselőházi interpellációjára stb. Természetesen a válogatott iratok legtöbbje szigorú értelemben helyi eredetű és vonatkozású, vagyis az akkori Bihar és Hajdú vármegye népművelési viszonyait igyekszik ábrázolni. A helyes koncepció azonban, hogy a jelenlegi országhatáron túli Bihar megyei részeket is be kell mutatni a dualizmus korában, csak részben valósul meg. Bihar vármegyét jószerivel csak a rendkívül izgalmas társadalmú, újratörő Nagyvárad képviseli akkor, amikor a vizsgált területnek jelenleg is Magyarországhoz tartozó részéről sokkal kisebb településekre is vetül világosság. Különösen hiányolható Nagyszalonta, Belényes, Bihardiószeg és Érmihályfalva népművelődési viszonyainak a bemutatása legalább egy-egy forrás tükrében. Ugyanakkor a Bihar vármegyei román iskolán kívül népművelésről, kultúregyletekről, olvasókörökről stb. semmit sem találunk a kötetben, pedig ilyenek is voltak. Az ismeretterjesztést bemutató második részben, sajnos, hiába keressük a múzeumi és régészeti egyletekre vonatkozó forrásokat, bár ez a polgári mozgalom nagymértékben jellemző a korra és bár a kötet világos bevezetése a korszak társadalmának egészét jelöli meg bemutatandó célként és valóban helyesen szögezi le, hogy az 1890-es évekig a különböző népművelődési formákban — így az egyletekben is — a teljes társadalmi színképtagozódás fellelhető, a munkásmozgalom csak ezután szervezi meg politikai és önművelődési kereteit. Ami azonban vitathatatlan érdeme a szerkesztésnek, a koncepciónak az éppen az, hogy a dokumentumok tükrében tetten érhető a századvégi munkásmozgalom kibontakozása a 551