Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - IRODALOM - Horváth Lajos: "Ha majd a szellem napvilága..." Az iskolán kívüli népművelés Hajdú-Bihar megyében 1867–1919. Debrecen, 1979. / 550–553. o.

polgári és kispolgári művelődési formákból, egyletekből, körökből. Nyomon követhetjük, hogy a századforduló munkásosztálya politikai megszerveződése után, hogyan szervezi meg magát kulturálisan is. A magyarországi kapitalista fejlődés sajátosságainak megfelelően a városi ipari központok mellett a vidéki agrárploretáriátus szervezetei, közművelődési formái is előtörténetét, alapját képezik a hagyományos értelemben vett munkásosztály mozgalmainak. Agrárproletárból pedig a tárgyalt mindkét vármegyében volt elég a századfordulón. Olvashatjuk ezért a kötetben a debreceni iparos ifjúsági egylet alapszabályát, a szoboszlói iparossegédek önképzését méltató újságcikket, a nádudvari általános népkör szabályait, a kabai ifjúsági kör alapszabályának főbb pontjait, a debreceni polgári kaszinó részére 1867-ben megrendelt hírlapok jegyzékét, az okányi olvasó népkör alapszabályát, a nagyváradi színház felépítésére tett javaslatot stb. S miközben a különböző olvasó és népkörök alapszabályainak eltéréseit elemezhetjük, amelyek azonban a magyar liberalizmus szellemében nemzetiségre, felekezetre és nemre való megkülönböztetés nélkül egyként akarták műveltté tenni a haza minden állampolgárát, jó volna értesülnünk arról is, hogy milyen könyveket olvastak, mely írókat részesítettek előnyben ezek az emberek, akik pallérozni igyekeztek elméjüket, mert úgy tudták, a tudás hatalom és a nép felemelkedésének a záloga. Egy-két újság előfizetési lista mellé ugyancsak odakivánkozik néhány munkás vagy paraszti olvasókör könyvtár-jegyzéke, főleg az értékes és ponyvairodalom korabeli harcának illusztrálása szempontjából, amelyikről elméleti síkon az egyes közölt iratokban úgyis kellő súllyal szó esik. A művészeti neveléssel foglalkozó negyedik rész az egyik legizgalmasabb fejezet a kiadványban. A színházi kultúra, a dalos-ünnepek, a zenei és a képzőművészeti élet fejlődését, jelentőségét, méreteit és gondjainak részleteit alaposan megismerhetjük a forrásokat olvasva. Hagyományos és már kiürült gondolatiságú népszínmű és munkások „szociális'' színműve él és virul egymás mellett Debrecenben és máshol ekkor. A Vörös Ifjak Társasága „A munka diadala" című „szociális" színművet adta elő Debrecenben 1910-ben. És már feltűnik a hőskorát taposó film is, a hajdúböszörményi függetlenségi kör nagytermében 1908-ban folyó vetítések érzékletes leírását olvashatjuk a korabeü sajtóból „Villamos színház" címen. Mozi szavunk ekkor még nem is létezett. A Zola Germináljából készült filmet a szociáldemokrata párt felhívására több mint 800 munkás nézte meg a debreceni Uránus „mozgóképszínházban" 1913-ban. Az ötödik rész a két forradalom iskolán kívüli forradalmasodó népművelési viszonyait mutatja be a források alapján. A polgári demokratikus forradalom időszakára 8, a Tanácsköztársaság idejére 19 és egy 1920-ban keletkezett irat vonatkozik. A források az államosítás, a politikai és kulturális propaganda, a művészek és írók szakszervezete, a kastélyok védelme, a sajtó, a film, a hangversenyek, a nyelvoktatás, az analfabétizmus felszámolása stb. tárgyköréből válogatódtak. A kötetnek nagyon értékes része az átfogó bibliográfia, amelyet Geller Ferencné válogatott és állított össze. A napi- és hetilapok válogatott jegyzéke is segítséget nyújt a további kutatáshoz. Legvégül jól használhatóvá teszi a munkát a hely, név- és tárgymutató, amelyet Siró Judit készített. 552