Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - IRODALOM - Erdmann Gyula: Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás I–II. Nyíregyháza, 1979. / 546–549. o.

Orbán Sándor az 1948 utáni tanyaközpontosítási kísérlet Szabolcs-Szatmár megyei történetét summázza tanulmányában. 1949-től központi céllá vált a közigazgatásilag nehezen megszervezhető, nehezen ellenőrizhető tanyarendszer elsorvasztása, a belterületek fejlesztése, ül. új tanyaközpontok létesítése. Az 1949—1954 között működő Tanyai Tanács által kijelölt 200 alföldi tanyaközpontból 22 épült volna Szabolcs-Szatmárban. Ténylegesen csak 7 új község keletkezett a megyében. A koncepció többször is változott, a különböző politikai -igazgatási fórumok álláspontja sem volt egységes, nem volt elegendő építőanyag és hiányzott a beruházások pénzügyi alapja is. Kapkodó intézkedések követték egymást egyre kevesebb demokratikus alapozással. Végül is a központosítási kísérlet megbukott, s nyilvánvaló lett, hogy az organikus út a járhatóbb: a lakosság a természetes központok felé orientálódik. Tanulság az is, hogy a tanya nem feltétlenül kerékkötője a szocialista átalakulásnak. Gyarmathy Zsigmond Szatmár megye közigazgatása újraéledésének történetéhez közöl néhány érdekes adatot az 1944 45-ös főispáni iratok alapján. így pl. a felszabadulás után rövid ideig még Szatmárnémetiben működött a magyar főispán, majd 1945 elejére már helyreállt a Trianon utáni határ, s a főispán Mátészalkára került. Feltűnő, hogy a közlemény szerint 1945 elején Mátészalkán és a megyében nem működött a kommunista párt s a parasztpárt sem. Horváth Sándor értékes tanulmánya a tiszalöki járás 1944—45-Ös eseményeit rögzíti. A gyengén fejlett mezőgazdasággal rendelkező, nagy népszaporulatú, nagy- és középbirtokokkal terhelt járás elszigeteltsége miatt viszonylag kevés háborús kárt szenvedett. A közbiztonságot fegyveres útonállók, zavarosban halászó elemek háborították. 1945 elejére megszerveződtek a nemzeti bizottságok, népi milíciák. Az új rend kialakulását, a konszolidációt zavarta a járás 1945-47 közötti kiskirálya, a büdszentmihályi szoc. dem. titkár. Nem maradt ki a tanulmányból a földreform helyi története sem, amelyről differenciált, a lebonyolítással kapcsolatos súlyos problémákat sem elkendőző képet kapunk. Molnár József több évtizedes kutatómunkája eredményeként ismerteti Csenger község és határa helyneveinek különböző változatait az okleveles előfordulásoktól a legutóbbi időkig. A szerző a községi, egyházi iratok mellett a Szuhányi család 15—20. századi, a II. világháborúban elpusztult levéltárát is hasznosította. Lekli Béla Napkor község történetét dolgozta fel a 18. századig,a szórt forrásanyagnak megfelelő vázlatos formában. A közlemény ígért folytatásában (18—20. század) a szerzőnek könnyebb dolga lesz a forrásbázis szélesedése miatt. A folytatásban sor kerülhet a 18. századi Összeírások alaposabb kiaknázására is. Orosz István a Nyíregyháza és Hajdúdorog közti határperben feljegyzett tanúvallomásokból közöl néhányat. A Nyíregyháza újratelepítését követő, idős emberektől „kivett" vallomások igen eredményesen hasznosíthatók a két település 17—18. századi határhasználatának kutatásakor, s ebben jó adatokat adnak a korabeli bírósági ügymenettel, egyháztörténettel foglalkozóknak. A szövegek a nyelvtörténészek számára sem érdektelenek. Németh Zoltán a Nyíregyházába telepített tirpákokra vonatkozó, 1755—1797 közti iratokat, forrástípusokat közöl, Ül. ismertet. Megtudjuk, hogy a tirpákok kezdetben a régi szlovák nyelvet beszélték, írásaikban pedig a králiSi biblia nyelvét használták, majd 548