Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - IRODALOM - Halmos Károly: Az üzemtörténetírás kérdései. Bp., 1979. / 549–550. o.

írásaikba egyre több magyar szót kevertek, s a 18. sz. végén már magyarul írtak. Az ismertetett források közt kocsmai számadások, községi pénzügyek, végrendeletek, árvajegyzékek stb. találhatók. A kötet a néprajzos, művelődéstörténész, művészettörténész Balogh István sokoldalú munkásságát felölelő, imponáló gazdagságú személyi bibliográfiája zárja. Szívből reméljük és kívánjuk, hogy e bibliográfia a jövőben még sok-sok új művel gyarapodjék. Erdmann Gyula AZ ÜZEMTÖRTÉNETÍRÁS KÉRDÉSEI (Elméleti és módszertani tanulmányok) Magyar Történelmi Társulat Budapest, 1979. A kötet kiadásának évszámából arra következtetek, hogy az 1978-ban megrendezett I. Országos Üzemtörténeti Konferencia alkalmából jelent meg. A könyv egyrészt az 1978-ig eltelt időszak üzemtörténeti kutatásainak összefoglalását, másrészt pedig a kutatás távlatainak fölvázolását jelenti. A kötet, — mint az előszóból kiderül — kézikönyv, bár az elején jobbára programadó tanulmányok sorakoznak. Ezekben a tanulmányokban viszont föllelhetőek mindazok a vitatott kérdések, amelyeket a kötet kézikönyv részének szerzői tisztázni akarnak. A „kézikönyvbe" tartozó tanulmányok szerzői által fölvetett definíciós kérdések esőstől bukkannak elő a kötetet indító tanulmányok lapjain (üzem, gyár, vállalat, munkahely sorsa, mint egymás megfelelői szerepelnek, holott a történelmi tisztázás éppen a fogalmak időben, térben és társadalomban körülhatárolt és megkülönböztetett alkalmazását kívánná meg). A kézikönyv rész tanulmányaiból kiderül, hogy 1945 után az üzemtörténetírás terén örömteü mennyiségi gyarapodás zajlott le, de ez nem mindig járt együtt a színvonal emelkedésével. Lehet, hogy az üzemtörténet szakmailag korrekt munka, de gyakorta előfordul az (amit egyébként a háború előtti üzemtörténetírás rákfenéjeként emlegetnek), hogy egy-egy mű végeredményben nem más, mint a kiadást pénzelő vállalat öntömjénezése. Ezeket a véleményeket olvasva kérdésesnek tűnik az, amit az indító tanulmányok egyike javasol, tudniillik, hogy az üzemtörténetírásnak a szocialista tudat és a közművelődés alakítójává kell válnia. A leírt nehézségek láttán e program némileg nagyralátónak tetszik. Ezzel együtt remélem, hogy az üzemtörténetírás társadalmi mozgalomként való fejlődése mellett mihamarabb elkészülnek a katalógusok és kataszterek, amelyeknek tervéről Koroknai Ákos a kötet függelékében beszámol. Lehet, hogy — mint azt a kötet egyes szerzői megállapítják — az üzemtörténeti monográfiák számának tekintetében még van pótolnivalónk a nálunk fejlettebb országokhoz képest, de az viszont biztos, hogy kézikönyvek szempontjából egyértelműen el vagyunk maradva. Elég, ha csak a közvet 549