Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - FIGYELŐ - Varga János: Beszámoló finnországi utamról, 1981 / 517–526. o.

Maga, a levéltári területet is irányító Állami Levéltár 88 alkalmazottal működik, és tevékenységét három részlegre (osztályra) osztottan látja el. Az igazgatási osztályon, amely az iratképző szervekkel tartja a kapcsolatot, 8 személy dolgozik. A 6 szekcióra tagolt kutatási osztály, amelynek az iratok rendezése és segédletek készítése is feladata, 32 személyt foglalkoztat. Az irodai osztály viszont, amelynek feladata többek közt az iratgyarapítás, tehát az iratok átvétele, az anyagmegóvás (konzerválás, mikrofilmezés stb.), és amely az intézmény működéséhez szükséges feltételek megteremtéséért is felelős (gazdasági részleg), 48 főből áll. Az Állami Levéltár felügyelete alá tartozik a 7 tartományi levéltár, amelyek közül a legelső 1927-ben, a legutolsó 1974-ben alakult, valamint a Finnországon belül autonómiát élvező Áaland-szigetek 1977-ben létesített levéltára. A tartományi levéltárak alkalmazottainak száma összesen 95, az aalandié 4. Az új törvény végrehajtásához, illetőleg a belőle adódó feladatok ellátásához a finn kollégák számítása, illetőleg javaslata szerint a személyi állománynak mintegy 20%-os növelésére lesz szükség. A Finn Állami Levéltár 1980-ban 34 000, a tartományi levéltárak összességükben 40 000 iratfolyóméter anyagot tároltak. Megjegyzendő viszont, hogy anyaguk a valóságban ennél mintegy 30%-kal kevesebb. Ez abból adódik, hogy anyaguk nagyrésze dobozolt, és ők a dobozok összterjedelmét veszik a számítás alapjául, holott személyes tapasztalataim szerint a dobozok tekintélyes hányadában a jelenleginél kétszer több anyag is tárolható lenne. Meglepő viszont, bár az általam észleltek alátámasztani látszanak ezen adatok hitelességét, hogy 1980-ban az Állami Levéltárban 31,254, a tartományi levéltárakban 27,537 kutatási eset fordult elő amelyek során az előbbi levéltárban 38,900, az utóbbiban 53,211 iratot használtak. Az iratokat egyébként minden előzetes beszámozás nélkül bocsátják a kutatók rendelkezésére, akik táskát nem vihetnek magukkal a kutatóba. Bár anyag eltulajdonítására a levéltár fennállása óta alig egyszer-kétszer derült fény, ők is az anyag gépi beszámozását és kiadáskor-visszavét élkor ennek alapján történő ellenőrzését tervezik. Egyébként, noha az iratokat legkorábban csupán 25 év elteltével, gyakorlatilag inkább csak 40 év lejárta előtt veszik át, náluk is léteznek a kutatás alól elvont, illetőleg csupán szigorú egyedi engedélyek alapján kutatható iratok. Ezek köre az alábbi: a szerződések és egyezmények kivételével a külkapcsolatokra vonatkozó iratok, a Honvédelmi Minisztérium teljes anyaga, személyi kérdésekre vonatkozó (rendőrségi, szociális ellátást illető, börtönök-fogházak ügyeit tárgyazó stb.) dokumentumok, az egyházi iratokbau (lévén, hogy az egyházi szervezetek több mint fele önként levéltárba adta anyagát) a bizalmas jellegű, például gyónást tartalmazó akták, végül az olyan iskolai ügyek, amelyeknek iratai között orvosi vizsgálatok eredményeit tükrözők is találhatók. Bár a kizárólagosan magánjellegű archívumok ügyeibe az Állami Levéltárnak, illetőleg tartományi levéltáraknak semmi beleszólásuk nincs, e levéltárak igyekeznek megszervezni az ilyen magángyűjteményeket is. Vételárat nem fizetnek értük, hanem külön megállapodással, egyfajta örökletét formájában jutnak hozzájuk. Ilyen szerzeményezéssel egész sor magánlevéltár került állami, illetőleg tartományi gondozásba, köztük ipari-kereskedelmi vállalatok iratai, illetőleg földbirtok-igazgatásra vonatkozó (a mi családi levéltáraink anyagához hasonló jellegű) együttesek. Sajátságos viszont, hogy a finn állam 1974 óta pénzügyi támogatásban részesíti a társadalmi szervezetek (pártok, szakszervezet stb.) irattárait, illetőleg levéltárait, mégpedig oly módon, hogy fenntartásuk és működtetésük költségeinek egységesen 80%-át magára vállalja. 520