Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - FIGYELŐ - Kanyar József: Tanulmányúton Indiában, 1980 / 507–515. o.

Amit az indiai levéltárak, de a múzeumok és a könyvtárak is az iratok védelme és restaurálása tekintetében végeznek, arról csak a legnagyobb elismerés hangján beszélhetünk. India klímája pusztítja a levéltári iratokat, a könyveket, a sajtótermékeket is. Nálunk kevésbé a klíma, mint az alkalmatlan raktárépületek nedvessége, penésze és gombája irataink legfőbb ellensége. India levéltárainak iratvédelme tiszteletre méltó és követendő példaképül szolgálhat számunkra. A levéltárakban — de a könyvtárakban és a múzeumokban is — viszonylag nagy létszámmal dolgoznak e technikai műhelyekben. Delhiben 108 fő, Madrasban 49 fő, Calcuttában 75 fő. Hazai levéltáraink védelmére és restaurálásra szoruló iratainak a megmentésére*, elég lenne, India egyetlen állami levéltárában dolgozó apparátus létszáma,, sok tekintetben technikai felszereltsége. Az a nemzet, amelyik így félti kincsét, amely a levéltári dokumentumokból mindig a „mi örökségünkről'{„out heritage") beszél, e tekintetben a világ levéltárainak és levéltárosainak közvéleménye előtt is példaképül állhat, noha még nagy és súlyos tennivalóik vannak az elvégzendő levéltári munkák területén. Ezeket a célokat szolgálják a levéltári iratokhoz készült különféle segédleteknek hihetetlen nagy száma. Több százra rúg e kiadványok száma csaknem minden állam levéltárában. Talán ez lehet az oka annak: miért olyan nagy a tudományos kutatók száma, akik a világ minden tájáról jönnek kutatni évente az indiai levéltárakba. Különösen fontosak a helytörténet válogatott forrásaira vonatkozó segédletek. Madrasban egy ilyen segédlet a következő fejezeteket tartalmazza: 1. a kötet elé írt történeti bevezetőt, 2. a kötet második részét a kronológiai tábla képezte, 3. harmadik részét pedig a dokumentumok szövegrészei, amelyeket kronológiai rendben tettek közzé, és végül 4. negyedik részben a kötetnek a dokumentumok összegezését, rövid sommáját foglalták egybe. A históriai kutatásoknak a meglátogatott levéltárakban való egyre jelentősebb növekedése következtében a kutatók munkáját megkönnyítő tevékenysége a levéltáraknak valóban elismerésre méltó. Az a törekvő publikációs munka („an ambitiosus publication programé"), amelyet a különböző államok levéltárai elindítottak a különféle segédletek és levéltári kézikönyvek, kalauzok (guide),leíró (descriptive) listák, a forráspublikáció számba menő summary listák, sajtójegyzékek (presslist), a keleti iratok lajstromai, válogatott iratok mutatói, katalógusok, kézikönyvek, útmutatók, bibliográfiák stb. kiadásával, valóban figyelemre méltó. E kiadványok sorában jelent meg 1979-ben a Nemzeti Levéltárban a National Register of Priváté Records dokumentumainak 10. köteteként 1.1 állam levéltárának 1968—71. közötti leíró lajstroma, amely aYme/iefz műfajként foglal helyet a levéltári segédletek és a forráspublikációk között. Kétkötetes „leíró katalógusa" (ismertető leltára) jelent meg a Calcuttái levéltárnak „Guide to the records" címmel, amelynek első kötete 1758-1858, második kötete pedig 1859-1947 közötti korszak fondjairól látott napvilágot az 1976—77-es esztendőben. E kötetekben, a mi ismertető leltárainkhoz hasonlóan a fondképzők szervtörténeti bevezetői után a fond nevének és korának, a fond állagának és segédleteinek a korát és mennyiségi adatait tették közzé. A Maharashtra Levéltár segédleteinek a száma már csaknem elérte a 600-at (585 kötet), igen jeles segédletként közöttük: az 1978-ban megjelent The Handbook of the Bombay Archives, amely 10 fejezetből, 8 táblázatból, fényképdokumentációkból, bibliográfiából és mutatóból áll. 509