Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - FIGYELŐ - Borsa Iván: Mikrofilmezési alap nemzetközi levéltári jogviták csökkentése érdekében? / 479–506. o.

— a mikrofilmezési kapacitás növelése, ideértve a magáncégek által történő mikrofilmezés tapasztalatainak értékelését is, — a mikrofilm-szolgáltatások árának nivellálására való törekvés (a levéltári-könyvtári mikrofilmezés árképzésének módszerei). 9 ALTERNATÍV JAVASLATOK .(Morris RIEGER-tŐl és Albert H. LEISINGER Jr-tól) Jóllehet a jelen tanulmány világossá teszi, hogy a mikrofilmezendő levéltári anyag, még ha csak az elsőrendű fontosságúakra korlátozódik is, óriási; hogy a vállalkozás önköltsége arányosan nagy és hogy számos komolyabb nehézség (pl. elégtelen mikrofilmezési kapacitás, földrajzilag nem tagolt források) kapcsolódik a nagyszabású mikrofilmezéshez — e tények nem tagadják azt az alapvető realitást, hogy a mikromásoíás az egyetlen gyakorlati út az egész világra kiterjedő levéltárátadási igények problémáinak megoldásához, és hogy mind az igénylőt, mind pedig az őrzőt terhelő hatalmas költségek miatt egy mikrofilmezést támogató program nélkülözhetetlen. A probléma nagy méretei szükségessé teszik egy előreláthatóan 25 évnél sokkal hoszszabb lejáratú program érdekében lehetőleg ésszerű évi költségvetés készítését, továbbá hatékonyabb a széles körű akciót átfogó, mint elkülönülő tervekből összetett, de széttöredezett program. Alapjában véve a mikrofilmezést támogató akció pénzügyi természetű, megfelelő szervezeti formája pedig a pénzügyi alapítvány volna. Egy ilyen alapnak az UNESCO szervezetében való létesítése nem látszik lehetségesnek, mert az lényegesen eltér a szervezet normális tevékenységétől. Az UNESCO Funds-in-Trust elnevezésű gépezetének igénybevétele sem járható, mert ez inkább az egyes terveket hangsúlyozza, mint a programszerű megközelítést, így elősegíti a széttördelést; nem szervez, hanem csak elfogad alapokat; jelentős adminisztratív költségekkel terheli az adományt, amivel lényegesen csökkenti a támogatás számára felhasználható alapot, és az aktuális terv teljesítését áthárítja a Titkárság funkcionálisan kapcsolódó egységére, ez esetben a PGI-ra (Általános Információs Program), amely máris túlterhelt rendes feladataival. Hogy az UNESCO e célra nem alkalmas, még nem zárja ki az Alapnak máshová való telepítését. A jelen tanulmány érdekében készült szerződés ugyan csak „egy nemzetközileg finanszírozott és kezelt mikrofilmalapról" szól minden különös szervezeti kapcsolat nélkül. Következésképpen alapos megfontolás után az a javaslat, hogy a Nemzetközi Levéltári Tanács (a továbbiakban: NLT) — mint a levéltári szakma számára egyedül létesített nemzetközi szervezet, amely ráadásul tagságában képviseli a világ levéltári hatóságainak nagy többségét —, biztosítaná a legjobb szervezeti elhelyezést egy olyan Alap számára, amelynek meg kell birkóznia az egész világ levéltári közössége előtt jelenleg álló legkomolyabb problémával. Az Alap egy ilyen szervezet eszközeként működve abban a helyzetben volna, hogy számos értékes támogatást adjon. Az Alap általában összefogná és irányítaná a szükségszerűen nagy és komplex programot, amely számos egyedi tervből tevődik össze, megvalósítva ezzel mindahány hosszútávú „Észak—Dél" egyezményt; segítene megteremtem a pártatlanságot és az egyensúlyt a rendelkezésre álló összegeknek az igénylők között történő felosztásában. Részletekbe menően: az Alap fogja finanszírozni egészben vagy részben az igénylő és 500