Levéltári Szemle, 31. (1981)
Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - ADATTÁR - H. Boros Vilma: Széchenyi István 'Önismeret' című művének kiadatlan része / 443–460. o.
Utána Windischgratz hercegről mint bátor katonáról és jellemes férfiről ír, ki ha helyén marad, minden hamarosan rendbe jő. (Tudjuk, hogy Windischgr'átz az elnyomás idején készített is olyan tervezetet, amely a magyarországi állapotokat rendezte volna, de terve elfogadást nem nyert.) E részeket Viszota Gyula szó szerint idézi, a továbbiakat azonban csak kivonatosan. A 189. laptól kezdve nem volt nyoma annak, hogy a lapok valamikor össze lettek volna fűzve. Az összefűzés a Tasner Géza kezétől származó kettős ív-oldallal végződött. Az összefűzöttségből és a kézirat első oldalának rendkívül gyűröttségéből és megviseltségéből arra kellett következtetnünk, hogy a kéziratot Tasner Géza nem is másolta le, hanem úgy adta nyomdába, s így a hibák nem a feltételezett „másoló" hibái, hanem a szedőé. Egyáltalán csodálnunk kell, hogy e számtalan törléssel, javítással, betoldással teli kéziratból a hajdani szedők tudtak és hajlandók voltak kinyomtatható szöveget szedni. A keserű kitérés után Széchenyi visszatér a 190. lapon a lakmározások kárhoztatására és az ott folyó pazarlást bélyegzi meg. Ez még a tálalás célszerűtlen voltában is megnyilvánul. A kis dolgoknak, mint izgató szerek, túlságos jóllakottság, stb. beláthatatlan következményei lehetnek, ha az illető mértéktelen élvező ilyenkor intézkedni kénytelen országos fontosságú ügyben, s így a lakoma rajtuk keresztül embereket, nemzeteket tehet tönkre. A „szakács" kifejezést Széchenyi most már a lakomázóra érti, kinek gonosz főztjét egész nemzet kénytelen enni, mint „a legközelebbi magyar Tragédiának példája mutatja." Lássuk a szöveget — amennyire elolvasni lehet — szószerint, ott, ahol annak közlését Viszota Gyula abbahagyta: A KIADATLAN KÉZIRAT SZÖVEGE 187. lap alján az „átokteli" szóval végződő rész után: vonal, alatta új bekezdésben: „Ha valaki egybevonatját részre hajlatlanul átgondolja — hogy annak kezdetén minden magyar nec unico quidem excepto bona fide V. Ferdinánd koronás fejedelme mellett harcolt, később a nemzeteknek csak kis fractioja hóbortozott respublicai tömkelegbe — — Egyéniség - nemzeti viribus mint szerencsétlen P. teboldo s hogy, zott, hogy és nem" A lap hátán sok keresztbe, hosszába, össze vissza írt jegyzet és betoldás, kitörölve, úgy hogy csak egyes szavak, néhol egy-egy fél mondat olvasható. így a lap alján: „Mily kicsiségek adnak a leg nagyobb világi eseményeknek néha irányt, és milly kitűnő mediocritások vesznek nem ritkán azokban eldöntő részt, különösen kiviláglik mirabili /!/ dictu - ezen - korántsem etc." 188. lap A törlések közt csak összefüggéstelen, főképpen kötőszavak maradtak meg, s egy-egy félmondat, így: „derék vorstandot barátságos és Jeli. nagy bölcsességű olly nagy köszönetett aratott 448