Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - EGYESÜLETI FONDOK ISMERTETÉSE - Erdődi Gyula: A Janus Pannonius Társaság iratai a Baranya Megyei Levéltárban / 409–412. o.

munkájáról, a tagok jogairól és kötelességeiről, a tagság megszűnéséről, a választmányról és a rendezvények céljairól, rendjéről, valamint a belügyminiszter felügyeleti jogáról. A társaság történetéről megjelent rövid publikációk Janus Pannonius Irodalmi Társaságnak nevezik, de az alapító iratok az irodalom szót nem használják. Történetének két periódusát tudjuk elkülöníteni: 1. 1931—1941-ig 2. 1942-1945-ig, a társaság feloszlatásáig. Az első időszak legfőbb célja az olvasóközönség megteremtése, szervezése az irodalom számára. Ennek adott hangot Klebelsberg Kunó az alakuló ülésen. A vezetőség tagjai közül a legtöbbet tették az ügy sikere érdekében: Babits Mihály, Lovász Pál, Surányi Miklós, s Várkonyi Nándor. A meghökkentően heterogén összetételű előadógárdából csak néhány: Klebelsberg Kunó, Mécs László, Ravasz László, Illyés Gyula, Féja Géza, Ignotus Pál, Szabó Lőrinc, Sértő Kálmán. A 2. periódusban a korábbi 35-ös taglétszám 40 íróval gyarapodott. Ekkor csatlakozott az irodalomtörténész Horváth János, a baranyai egykekérdést tanulmányozó Móricz Zsigmond, és Pécset írásaiban oly gyakran megjelenítő Kodolányi János. Az elnémetesítés ellen álltak csatasorba: Bárdosi Németh János, Bónás János, Csorba Győző, Harsányi Lajos, Jankovich Ferenc, Lovász Pál, Ősz Iván, Pável Ágoston, Takáts Gyula, Tűz Tamás és Weöres Sándor. Régi törekvés vált valóra 1941-ben. Megjelent a Sorsunk című folyóirat, mint a társaság lapja, így az, a lap adta lehetőségekkel is teljesíthette kitűzött céljait. A társaság 1945-ben Batsányi János nevével, új programmal folytatta a nemes munkát, indítva elsőként Pécsről az új szellemű irodalmat. A Janus Pannonius Társaság ezzel betöltötte lif*3fágát, hisz, országos rangot szerzett az irodalom szolgálatában. Legfőbb értéke talán mégis abban rejlik, hogy elindítója lett Pécsett annak az irodalmi életnek, amelynek létét és rangját a következő folyóiratok megjelenése fémjelezte. A Sorsunkat, a Szántó Tibor szerkesztette Dunántúl című, 1956-ig megjelenő folyóirat követte, amelynek kulturális programját a Jelenkor című folyóirat folytatta és folytatja 1958-tól,előbb Tüskés Tibor,majd Szederkényi Ervin szerkesztésében. Az 1930-as évekban ez a társaság által megvalósított humánum és demokratikus szellem lett a mai pécsi irodalom számára is követendő példa. A társaság létrehozása nehéz vállalkozás volt. Lovász Pál erre az időszakra így emlékezik vissza: „Működésünket 1931-ben, a szellemi és gazdasági elesettségnek abban az időszakában kezdtük meg, amikor az anyagi bajok mélypontra húzták az ország életét. A társadalmi elmaradottságnak, a problémák megoldatlanságának ebben az állapotában szólaltak meg az egyesület pódiumán az ország legkiválóbb írói, költői, gondolkodói, nem azért, hogy csupán esztétikai produktumot és csiszolt elmefuttatásokat halljunk tőlük, hanem a válságokból való kiemelkedésről alkotott nézeteiket közvetlenül is megismerhessük és a helyes irányba útmutatást kapjunk." Az alakuló közgyűlésre az Akadémia részéről Thienemann Tivadar, a Kisfaludy Társaság részéről Babits Mihály, a Petőfi Társaság képviseletében Pékár Gyula jelent meg. A Magyar írók Egyesületét Pünkösty Andor, a színpadi szerzőket Harsányi Zsolt, a Nemzeti Újság szerkesztőségét, Saly Dezső, a Budapesti Hírlapot Frei András képviselte. Kosztolányi Dezső hágai útja miatt nem tudott megjelenni. A napirendet így állították össze: 1. Megalakulás: az elnökség és a rendes tagok megválasztása 410,