Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - EGYESÜLETI FONDOK ISMERTETÉSE - Spekner Enikő: A szabadkőműves szervezetek: Comenius páholy / 391–396. o.

pési nyilatkozatot és egy kérdőívet kellett kitölteni, ami három kérdéskört ölelt fel: „Mit vár ön a szabadkőműves szövetségtől; Mit várhat öntől a szabadkőműves szövetség; Mivel tartozik ön a hazának?". Ezekhez kapcsolódtak még az ajánlások és egy önéletrajz, s a tisztikar által a kereső személyének megvizsgálására kijelölt testvérek jelentései. A felvett vagy elutasított keresőről így komoly személyi anyag gyűlt össze. Az új tag a páholyban az első fokozatot nyerte el, vagyis inas lett. A második, legény-fokozatba lépés csak húsz munka látogatása után volt lehetséges, a mesterfokozatba pedig csak azok a legények léphettek, akik további tíz munkán vettek részt. A béremelések, — ahogy a szabadkőművesek a fokozatok váltását nevezték — csak akkor váltak érvényessé, ha a kirótt díjakat befizették. Egyébként a páholytagoknak havonta 5, 1910 után 10 korona tagsági díjat kellett fizetniük. Azt, aki a munkákat nem látogatta, vagy nem fizette az esedékes díjakat, kizárták a páholyból. A „munka" hetente egyszer volt, a hét egyik meghatározott napján. Különleges, ünnepi alkalmakkor díszmunkát tartottak, például mikor a páholy névváltoztatását ünnepelték. Valamelyik testvér halálakor gyászmunkán emlékeztek meg érdemeiről, a tisztikar megválasztását tisztújító munkán eszközölték, a többi munkát rendes munkának nevezték. Megkülönböztették még a fokozatoknak megfelelő első-, másod- és harmadfokú munkát, amelyen vagy a terjes tagság, vagy csak a legények és mesterek, vagy csak a mesterek vehettek részt. Harmad-, tehát mester-fokú munkát egy évben csak egy-kettőt rendeztek. A rendes munkákon a tanácskozás tárgyához minden jelenlevő csak egyszer szólhatott hozzá, kivéve az előadót és az indítványozót, akiket a vita lezárása után a zárszó is megilletett. A páholy elhalt páholy tagok özvegyei és árvái, illetve megszorult testvérek megsegítésére segélyalapokat hozott létre egyrészt adományokból, másrészt a befizetett díjak egy részéből. Külön szabadkó'művesi alapot hoztak létre 1902-ben „kulturális szellemet terjesztő alkotások anyagi támogatására". Az alapot héttagú bizottság kezelte, melynek tagjai a főmester, a felügyelők, a Jótékonysági Bizottság elnöke, és a páholy évenként választandó három mestere. Az alap egyrészt a befizetett díjak egy részéből, kamatokból, alapítványokból, másrészt tagonként évi 6 korona járulékból adódott össze. A páholy tevékenysége A századforduló előtt a páholy tevékenységében a jótékonykodás dominált. Megalapította 1896-ban az „Amphesis felnőtt szegényeket felruházó egyletet". Az egyesületnek rendes, pártoló és alapító tagjai voltak, díszelnöke, Rakovszky István a páholy tagja volt. Az alapító tagok között volt a már említett Bihari Mór is. Az egylet vezetését 2 elnök, 4 alelnök (két férfi és 2 nő), egy titkár, egy ügyész, és egy pénztáros végezte. Az egylet alaptőkét gyűjtött be a tagoktól, s ennek kamataiból kívánta a szegények támogatását megvalósítani. A munkásházépítő szövetkezet létrehozásának tervezetével egyrészt az égető lakásgondokon kívánt segíteni, másrészt a munkanélkülieknek adott volna munkaalkalmat, munkájukat önköltségi áron megfizetve. Az iratok nem árulják el, hogy a tervezetet milyen mértékben sikerült megvalósítani. A páholy 1900-ban egy gyermekvédő 394