Levéltári Szemle, 31. (1981)

Levéltári Szemle, 31. (1981) 2–3. szám - EGYESÜLETI FONDOK ISMERTETÉSE - Spekner Enikő: A szabadkőműves szervezetek: Comenius páholy / 391–396. o.

az első főmester Rosenberg Lajos volt, helyettese Hozmata Ferenc. Az utolsó főmesterek egyike Pfeiffer Ignác műegyetemi tanár, aki jelentős szerepet játszott izzólámpa gyártásunk világszínvonalra emelésében. Végig meghatározó tagja volt a páholy irányításának Bihari Mór ügyvéd, aki kilencszer volt a páholy főmestere, alapos tudása és szilárd jelleme általában kritikus időkben helyezte a páholy élére. A tisztikar többi tagjai az első és második felügyelő, a titkár, a szónok, a kincstáros, az alamizsnás, a szertartásmester, az előkészítő mester és a templomőr. A tisztikar megválasztása évenként szótöbbségi szavazással történt. A választás előtt öttagú jelölő bizottságot küldtek ki, a bizottság minden tisztségre javasolt jelölteket, akikre szavaztak. Két éven túl a tisztviselők nem választhatók újra, kivéve a titkárt és a kincstárost. A választás eredményét jóváhagyás végett megküldték a Szimbolikus Nagypáholynak. 1891-ben a főmesteri választást nem fogadta el a nagypáholy, mert a szavazás nem érte el az abszolút szótöbbséget, amit az alkotmány megkövetelt. A tisztújító munkán a páholy ügyeinek vitelére négy állandó bizottságot választott. A bizottságok tagjait egy évre választották. A bizottságok elnökei munkájukról évente kétszer jelentést tettek. Minden bizottságnak hivatalból tagja volt a főmester és helyettese, illetve a bizottság munkájában illetékes tisztségviselő. Az Irodalmi Bizottság javasolta a páholy munkarendjét, feladata volt, hogy felolvasások rendezésével fokozza a páholy szellemi életét. Hivatalból tagja volt a titkár is, az illetékes tisztségviselő pedig a szónok és helyettese. Szorosan kötődött a páholy tevékenységéhez a Jótékonysági Bizottság, amely egyrészt a segítésre szánt egyének személyi és anyagi viszonyait vizsgálta ki, majd a segélyekre javaslatot tett, másrészt a havi kiadásairól könyvet vezetett, s azt bemutatta a Kincstári Bizottságnak. A Jótékonysági Bizottságnak hivatalból tagja volt a kincstáros és az alamizsnás. Az előbb említett Kincstári Bizottság feladata volt a kincstáros és alamizsnás számadásait megvizsgálni, az évi mérleget és költségvetést felülvizsgálni. A páholy szabadkőműves alapját külön Pénzügyi Bizottság kezelte. A páholy tagságának száma a századforduló előtt 40 és 70 között mozgott, az 1910-es években 110—130 között. A tagság társadalmi rétegeződése megfelelt a szabadkőműveseknél megszokott polgáriburzsoá, liberális értelmiségi körnek. Legtöbb az ügyvéd, az orvos, az utána következő kategória pedig a nagykereskedő—kereskedő. A páholy létszámát és vagyoni helyzetét tekintve nem tartozott a legtehetősebb páholyok közé. A tagok felvétele nagyon szigorú szabályok szerint igen nagy körültekintéssel történt. A „keresőt" alapvetően három szempontból vizsgálták: értelmi képessége, műveltsége, tehát, hogy mennyire képes a szabadkőművesi eszmék és rituálék elsajátítására és továbbadására, erkölcsileg, és vagyoni helyzete szerint. Bizonyos anyagi egzisztenciára szükség volt ahhoz, hogy valaki szabadkőműves páholyhoz tartozhasson, elég magas díjszabások terhelték a páholy tagokat. A „keresőt" (az új tagfelvételt kérőt úgy nevezték: a szabadkőművesi világosságot kereső egyén) a páholyból három testvér ajánlotta. A felvételt kérő adatait a főmesterrel előzőleg írásban közölték, a főmester a jelentkezést a páholy általános értekezletén bejelentette, utána a bejelentést a tisztikar elé terjesztették, a páholynak a tisztikar véleményezte a kérelmet, majd a páholy egész tagsága titkos szavazással, úgynevezett golyózással döntött a felvételről. A felvételi díj 230 korona volt, amit a kereső kezese előre és egy összegben kellett, hogy befizessen a kincstárnak, a felvétel csak a befizetéssel volt érvényes. A századforduló után már előre gyártott, nyomtatott szövegű belé393